2021. március 10., szerda

Mesterséges bezártság/ Spirituális Lélek Ébresztő– blog cikk 1.

 

Mesterséges bezártság/ Spirituális Lélek Ébresztő– blog cikk 1.

 



“Nem emberi lények vagyunk, akik spirituális élményeken megyünk keresztül, hanem spirituális lények, akik az emberi létezés élményén haladnak át!– Maharishi Mahesh Yogi

 

Végtelenül elszomorít, hogy ez a mostani HELYZET, mit tud kihozni az emberekből! Ember (egó szinten) ember ellen, Lélek (spirituális szinten) Lélek ellen megy.
A kapcsolatokban, internetes posztokban, "csak azért is trollkodásokban" : minősítések, kritikák, vérre menő veszekedések, szakítások, árulások, haszonlesések, stb. -való kifejeződésekben. Borzasztóan alacsony szintű megnyilvánulásokban! Vagy, teljes közönbösséget színlelve...
Azt tartják a bölcsek: "Amint fent, úgy lent. Amint bent, úgy kint..". Miért csodálkozunk azon, milyen őrületet kell épp átélnünk, most itt 2020-21- ben itt a Földön?? Globálisan, itt tartunk tudatszintileg! Mármint, kollektív! Tudom, hogy egyéni szinten, nagyon sokan!! már másképp gondolkodnak, másképp élnek. De, egy közösséget vállaltunk, és így mindenki hat mindenkire! Mégis, sok emberi lény elfelejti, hogy belénk van kódolva lelki szinten, hogy segítsük egymást. Van hivatalos neve is: altruizmus-önzetlen viselkedés, segítés. Saját példáim, megtapasztalásaim is vannak, a mostani helyzetben is! Mikor közeli ismerősök, barátok, karanténba szorultak, mi mentünk vásárolni nekik. Mikor, mi kerültünk covidos- karanténba, sok-sok önzetlen segítést kaptunk. Még olyankor is, mikor épp csak 1kg. kenyér kellett! Vagy mikor kitaláltam,( persze a karantén alatt volt a legfontosabb !:) ), hogy bizonyos típusú zöldségprésre van szükségem, beszerezték nekem!

 Egyéni, önismeret fejlesztésben van először felelősségünk, aztán a globálisban! Hogy ezt mennyire, milyen közegben vállalod fel, egyéni feladat kérdése! De, nincs kibúvó! Ez már a „vizsgaidőszak”! A paradigmaváltás felkészítő időszaka, már lejárt 2019-ben!


Milyen kérdéseket érdemes magunkban feltenni mostanság, és transzformálni, ha még nem megy rutinosan?


Szeretem/ tisztelem a másik emberi lényt, akivel bármilyen!! kapcsolatba is kerülök, hogy lássam őt, mint "Testvéri, Emberi, Lélektársat", az egós kondícionáltságot kívül helyezve? Képes vagyok elfogadni, hogy érezhet, dönthet másképp, mint én, és neki is lehetnek hibái, mint nekem is?
Mindennap képes vagyok „tükörbe nézni”?
Ha nem, mik a saját feldolgozatlan sémáim, sérelmeim a témával kapcsolatban? Mit tettem/teszek ezen akadályok kiküszöböléséért?



- Döntéseim előtt, véleményem megfogalmazása előtt, minden aspektust megismertem, tanulmányoztam a témán belül? Tisztában vagyok azzal, miért/kiért kell felelősséget vállalnom? Biztos, hogy nem beszűkülten gondolkodom? Tudom, mikor kell csendben elfogadóan reagálnom, vagy akár konfrontációt is felvállalva , megnyilvánulnom?




- Készen állok már olyan döntések meghozatalára, amiknek még  nem látom a  racionális, biztos kimenetelét, de inkább határozottan bízom a saját megérzésemben?


Motiválatlanság.. 

Bármennyire is nem talál valaki megfelelő motivációt, az ez életbeni tapasztalatszerzésre és fejlődésre, mert éppen nem aktív feladatban van, (vagy csak nem látja még!) nem kéne elfelejteni, hogy valami oka van annak, hogy éppen itt él, fizikai testben! Óvatosan a "feladom tablettával"! Innen, nem biztos, hogy átlátjuk a vállalt feladatot, és a végén " mulasztással vétkezés" lesz a végkifejlet. El tudom képzelni, hogy vannak ilyen, piszkosul nehéz helyzetek és állapotok! Több kliensem, ismerősöm, rokonom, is átélte már! És néha, nekem is keresnem kell az igazán erőt adó hajtóerőt!

Higgy abban, hogy a benső Önvalód/Lelki szikrád, pontosan tudja, miért is vagy itt, és nem csak lébecolásból létezel a Földön! Minden, itt töltött percnek van értelme! Ezt azért írtam, mert azt látom, sokan csak sodródnak, „túlélnek”. Senki ne gondolja, hogy ez elég! Van értelme. Mégpedig a legfontosabb, szerintem, az hogy, belül hogyan éled meg a helyzeteket, hogyan reagálod le, hogyan viselkedsz, hogyan, döntesz.

- Őszinteség/hazugság
Van, aki azt vallja az „őszinteség csúcsérték”. Én azt gondolom, nem minden esetben kell odavágni a véleményt, a másik szemébe. Mivel a „kegyes hazugság”, még kedves is lehet. De, van az a szitu, amikor kőkeményen elvárandó az őszinteség! Elsősorban, saját magunkkal szemben! Majd, azokban a kapcsolatokban, mikor az intimitás megtartása, a bizalom megtartása a kérdés. És mikor a lét biztonsága, a tét! (kormányok politikai hozzáállása…)



 

Maharishi Mahesh Yogi idézetére visszatérve, ez az ÉLET, egy élmény, amit nem mindegy hogyan élünk meg!

A fenti mondatokat, csupán gondolatébresztőnek szántam. A többi, Rajtad múlik!

Ha szeretnél tovább beszélgetni a témában, kapcsolódj a csoporthoz:

https://www.facebook.com/groups/1862927997332511/