Határátlépők

Határátlépők az emberi kapcsolatokban

avagy

Mit kezdj azzal, ha nem tartják tiszteletben énhatárodat?

Mai világunkban nagyon aktuális a téma! Sajnos, sokan azt sem tudják, hogy saját énhatárai hol vannak, illetve nem is értik mi történik velük, mikor megsértik ezeket. Mások pedig szerep adta hatalmuknál fogva, csúnyán kihasználják ezeket a határokat. Egyszer csak megjelenik egy rossz érzés, (harag, düh, szomorúság, fájdalom,..) és tudod, hogy valami nagyon nincs rendben. Családon belül, párkapcsolatban, baráti kapcsolatban, munkahelyen, szomszéddal előfordulhat, szóval bárhol, ahol legalább két ember kapcsolódik egymáshoz.

Mi is az az énhatár?

•          Annak biztos ismerete, hogy hol kezdődik a saját érdek, a saját vágy és akarat, saját felelősség és hol a környezeté, a külvilágé. Ez a személyiségfejlődésben, már 3 éves kortól kialakul, de folyamatosan fejlődik.
•           Az énhatár óv meg attól, hogy – indokolatlanul – a lényünk részének tekintsünk valamit, ami nem az (ezért tudjuk például összeomlás nélkül meghallgatni, ha valaki kritizálja a tevékenységünket), de attól is, hogy lényünket féktelenül rázúdítsuk a külvilágra.
•          Az egészséges határ biztonságot, védelmet, határozottságot és bátorságot, a környezetednek pedig egy jó keretet, szabad mozgásteret ad. Segít, hogy kölcsönösen elfogadjátok és tiszteletben tartsátok egymást.

Határátlépők jellemzője, hogy végtelenül önzők:

•          Minősít és kritizál téged. Azt gondolja, joga van „őszintének” lenni.
•          Kihasznál: mindig csak kér, panaszládának használ.
•          Nincs őszinte érdeklődéssel feléd, mert valójában nem érdekli, mi van veled. Nincs igazi empátiás képessége. Nem kérdez vissza. Csak akkor jelentkezik, ha neki kell valami.
•          Ha „segít”, csakis úgy, ahogy ő gondolja jónak.
•          Nem veszi figyelembe a te szükségleteidet.
•          Visszaél a bizalommal: felemlegeti hibáid, kibeszél, titkaidat megosztja másokkal, akár gúnyolódik is rajtad, megaláz.
•          Nem tartja tiszteletben a szerepek, pozíciók hierarchiáját, feladatkörét.
•          Hatalmi drámázik, játszmázik (Vallató- Zárkózott, Megfélemlítő- Szegény én), mert energiahiányos állapotban van, és a figyelmet, energiát tőled akarja. Az enyhe, passzív drámától, a kőkemény agresszorig elmehet.
•          Párkapcsolatban nem tartja tiszteletben a „szerződést”: megcsalás, zsarnokoskodás, szexuális kihasználás. Társfüggőség: saját érdekek figyelmen kívül hagyása, a másik kényének-kedvének való önkiszolgáltatás. Kényszeres segítés, még ha a másik nem is kéri.
•          Munkahelyen, nem tartja tiszteletben az adott szabályokat, feltételeket.

↓

Akinek rendszeresen átlépik határait, vagy ő maga hajlamos mások határát megsérteni, annak személyiségben van egy „sérült” rész, amit megfelelő önismerettel, új eszközök elsajátításával, vagy súlyosabb esetben terápiával lehet meggyógyítani!

Okok:

•          Instabil személyiség: Az a gyerek, akinek szabad akaratát mindig mindenben korlátozták, ráadásul, ha szeretet-megvonással büntették, esetleg testi-lelki terrort alkalmaztak nála, gyermekkori traumája van,  biztosan nem fogja tudni és merni kapcsolataiban megfelelően megvédeni, képviselni önmagát később felnőttként sem. Nem tudja fékezni feltörő indulatait, késztetéseit (elégtelen önkontroll). Ha megharagszik valakire, akkor a gyerekkorban megtanult önkontroll lenne az, ami segít haragját verbális keretek között tartani, sőt a szalonképesség határain belül maradni. Ennek hiányában a másik embert válogatott (pontosabban válogatás nélküli) szidalmak özönével árasztja el, adott esetben megüti, megveri – szélsőséges esetben meg is ölheti.Éretlen, labilis személyiség. Önfegyelem, impulzuskontroll hiányzik. Önbizalomhiány, önértékelési probléma: bűntudat, önkritika csökkenése, szélsőséges belső feszültség. Intimitás zavar.

•          Kommunikációs hiányosságok.
•          Konfrontációtól való félelem.
•          Átvett szerepazonosulás, szülőtől vagy nevelőtől.
•          Felelősség hárítása.

Önmagunk érdekeinek képviseletét gyakran felnőtt korban kell megtanulni!

•          Önismeret!!!- Felismerni erősségeinket és gyengeségeinket, rejtett motívumok feltárása a tudattalanban.
•          Fel kell nőni minden szinten!Érett személyiség: Egészséges családban, jó mintaadó szülőkkel, felnőtt korra egy stabil, érett, öntudatos, felelősségvállaló, autonóm személyiség alakul ki. Őt nem lehet befolyásolni, kihasználni, manipulálni. Tiszteletben tartja saját és mások érdekeit. Képes alkalmazkodni környezetéhez, annak tilalmaihoz, engedélyeihez, szabályaihoz.
  A sérült, gyermeki részeinket szerető gondoskodással felnöveszthetjük felnőttként is. (Belsőgyermek terápia, Családállítás, Egyéni coaching)
•         Meg kell tanulni a határok védelmét!- Konfrontáció felvállalása- Asszertív kommunikáció elsajátítása
  - Nemet mondás
  - Szabályok, keretek lefektetése
•          Saját szükségletek feltérképezése!
•          És a legfontosabb, az intimitás megélése! 
  Önmagaddal, pároddal, barátaiddal.

Intimitás- avagy az igaz érzelmek játszótere

„Az intimitás a teljes őszinteség átélésének a pillanata, amikor gátak, félelmek és álarcok nélkül tudod magad adni. Ennek nem feltétele a meztelenség, nem kötődik a szexuális érintkezéshez. Feszültség nélküli bizalmas kapcsolat. Kitárulkozás és befogadás. Közös belső utazás egymás világába. Mitől olyan nehéz? Mert le kell vetkőzni önmagad, hogy a párodnak adhasd bensődet. Tisztán, őszintén, teljesen megmutatod magad. Az intimitás az érzelmeid kibontása, hagyni, hogy kibontódjanak, hagyni, hogy feloldódj a másikban. Felvállalod önmagad a másik előtt. Hagyni, hogy feloldódjon benned..” "Az intimitás a legnagyobb ajándék a világon: egymás teljességében osztozni."  /Férfi a férfi?-Marie Clarence /

A valódi intimitás: Bizalom, Sebezhetőség, Tisztelet, Megengedés, Nagyrabecsülés. Főképpen önmagaddal, mint alapvető kapcsolattal az életedben. Mi lenne, ha bíznál magadban? Ha teljes megengedéssel, védekezés nélkül értékelnéd, becsülnéd, aki vagy, tiszteletben tartva magad?

Végső megoldású esetek…

Vannak olyan kapcsolatok, mikor a másik nem hajlandó tiszteletben tartani határodat, még akkor sem, ha erre többször is figyelmeztetted, feltételeket szabtál.. Többnyire az ilyen személyek már annyira sérültek, hogy patológiás esetek, személyiségzavarral küzdenek. Ha nem hajlandó terápiás segítséget kérni, nincs betegségtudata, nem akar változni, akkor nem tudsz neki segíteni! Szenvedés lesz az egész kapcsolat. Ilyenkor meg kell hoznod egy döntést, hogy továbbra is próbálkozol, és esetleg feláldozod saját magad, vagy meghúzod a határt, és lezárod ezt a kapcsolatot. Ez mindig nagyon nehéz döntés, mert nem véletlen, hogy pont vele volt dolgod! Ez nem önzőség! Ez önszeretet, ez az alapja az önfelvállalásnak, az önbecsülésnek, az önértékelésnek.
Én azt javaslom, csak abban az esetben tartsd fenn a kapcsolatot egy ilyen viselkedésű emberrel, ha már elég tudatos vagy, ha nem veszed magadra bántásait, ha nem engeded, hogy behúzzon hatalmi drámáiba!
 Ha az illető családtagod, kérj segítséget, saját magad megerősítésére! Ne lökd el magadtól teljesen, hiszen ő is egy szerethető Lélek, csak elméje rabságában él!

Szeresd magad annyira, hogy meghúzod határaidat, és tiszteletben tartod másokét is!

„Megszeretni önmagunkat egy életre szóló románc kezdete.” /Oscar Wilde/

Cikk szerzője: Tóthné Bocsi Szilvia

Felhasznált forrásanyag:

- Hogyan tanuljak meg határokat tartani? – Pál Feri atya előadása

- http://www.szelljutka.hu/enhatarok-kijelolese/

- http://www.webbeteg.hu/cikkek/csecsemo_gyermekneveles/2882/felnottkori-befolyasolhatosag

- http://www.origo.hu/egeszseg/20150304-szeretsz-tehat-letezem-a-tarsfugges-misztikus-vilaga.html