Az
intimitás, nem csak szex!
A minap feltettem egy önismereti csoportban azt a
kérdést, hogy „Mikor érzitek boldognak
magatokat?”, és tudjátok, nem is olyan egyszerű erre válaszolni! Nem az
elcsépelt, általánosítások- mint például: „mikor, a középpontomban vagyok”, „mikor,
jól érzem magam”, „mikor, a jelenben vagyok”- az igazi válasz! Ezek is igazak,
de az igazi válasz: Mikor merem megélni
az intimitás gyönyörét!
Az
intimitás, az emberi lét egyik legalapvetőbb szükséglete!
Mégis, sokszor igyekszünk ezt elkerülni! Ébredező tudatosságunkat nem
feltétlenül kíséri, a meghitt és őszinte bizalom, a kiegyensúlyozott érzelmi
élet. És sajnos, ez mára egy komoly társadalmi problémává nőtte ki magát. Mi
lehet ennek az oka?
FÉLÜNK
A SZERETETTŐL! A rokoni, baráti, szerelmi kapcsolatokban
való őszinte megélésétől. No és persze a legfontosabb: Félünk magunktól, nem
bízunk önmagunkban, sőt, nem is ismerjük igazi Önvalónkat!
Ennek gyökerét lehet, már egészen pici korunkban kell keresni.
Ha az anya pocakjában a pocaklakó nem kapta meg azt a felhőtlen fogadtatást, elfogadást, figyelmet, amire szüksége lett volna, garantált intimitásának, bizalmának sérülése! Az összes többi csalódási élmény az életben, erre a megtapasztalásra rakódik rá. Olyan önsorsrontó hitrendszereket képes gyártani elménk (vagy „kisprofesszorunk”) ezekből a számára „logikus” következtetésekből, mely megkeserítheti egész életünket, és megakadályozza boldogságunkat. Egy egész forgatókönyvet képes gyártani ezekre a meggyőződésekre. Mikor azonosulunk ezekkel a gondolatokkal, egyre távolabb és távolabb kerülünk attól a belső forrásponttól, mely képes lenne táplálni boldogságunkat. Egyre vaskosabb falat húzunk magunk köré, és ezzel eltávolodunk másoktól, hatalmi drámákba és játszmákba keveredünk.
Ennek gyökerét lehet, már egészen pici korunkban kell keresni.
Ha az anya pocakjában a pocaklakó nem kapta meg azt a felhőtlen fogadtatást, elfogadást, figyelmet, amire szüksége lett volna, garantált intimitásának, bizalmának sérülése! Az összes többi csalódási élmény az életben, erre a megtapasztalásra rakódik rá. Olyan önsorsrontó hitrendszereket képes gyártani elménk (vagy „kisprofesszorunk”) ezekből a számára „logikus” következtetésekből, mely megkeserítheti egész életünket, és megakadályozza boldogságunkat. Egy egész forgatókönyvet képes gyártani ezekre a meggyőződésekre. Mikor azonosulunk ezekkel a gondolatokkal, egyre távolabb és távolabb kerülünk attól a belső forrásponttól, mely képes lenne táplálni boldogságunkat. Egyre vaskosabb falat húzunk magunk köré, és ezzel eltávolodunk másoktól, hatalmi drámákba és játszmákba keveredünk.
- · Kezdd el megvalósítani önmagad! A gyógyulás társadalmi szükséglet is!
Az önmegvalósító
emberek azok, akik saját lehetőségeiket rendkívüli módon ki tudták használni.
Sok ember megéli az önmegvalósítás élményét, melyeket Maslow csúcsélménynek
nevezett.
A csúcsélmény egy olyan élmény, melyet
boldogság és kielégültség jellemez. Valójában a tökély és a cél elérésének egy időleges, nem mások ellen
irányuló és nem én-centrikus állapota. A csúcsélmények változó intenzitással és különböző
formában jelennek meg. Lehet például kreatív tevékenység, a természetben való
gyönyörködés, másokkal való intim kapcsolat, szülői élmény vagy éppen a
sportolás öröme.
Az önmegvalósítók jellemző tulajdonságaik:
Az önmegvalósítók jellemző tulajdonságaik:
-A valóságot gyakorlatiasan észlelik, és jól
tűrik a bizonytalanságot.
- Olyannak fogadják el magukat és másokat,
amilyenek.
- Spontán módon gondolkodnak és viselkednek.
- Inkábba a problémákra, mint önmagukra
összpontosítanak.
- Jó humorérzékük van.
- Kreatívak.
- Törődnek az emberiség jóllétével.
- Mélyen átélik az élet alapélményeit.
- Erős és kielégítő kapcsolatokat alakítanak
ki inkább kevés, mint sok emberrel.
- · Kezdd el vizsgálni önmagad! Ne félj változtatni azokon a pontokon, ahol kell!
- Hogyan szeretem magam, hogyan szeretem a másikat?
- Mit okoz bennem a kapcsolódás másokhoz?
- Az érintés mit vált ki belőlem?
- Mennyire vagyok őszinte magamhoz, és másokhoz?
- Mennyire vagyok nyitott új dolgokra?
- Az öröm, a gyönyör, a kellemes érzések, a szépség, a felhőtlen nevetés, a valódi mosoly aránya az életemben mennyi?
- Képes vagyok megfelelésvágy nélkül működni?
- Be tudom tartani, és tartatni a határokat?
- Mennyire tudom megélni a jelenlétet?
- Mit okoz bennem a kapcsolódás másokhoz?
- Az érintés mit vált ki belőlem?
- Mennyire vagyok őszinte magamhoz, és másokhoz?
- Mennyire vagyok nyitott új dolgokra?
- Az öröm, a gyönyör, a kellemes érzések, a szépség, a felhőtlen nevetés, a valódi mosoly aránya az életemben mennyi?
- Képes vagyok megfelelésvágy nélkül működni?
- Be tudom tartani, és tartatni a határokat?
- Mennyire tudom megélni a jelenlétet?
- Az intimitáskerülők:
- mindig erősnek és magabiztosnak mutatkoznak, gyakran még büszkék is arra, hogy milyen sikereket érnek el az életben, ráadásul „önerőből”. Mindent egyedül akarnak megoldani
- Párkapcsolatban tipikus kombináció az intimitáskerülő férfi és a társfüggő nő. Ebben a felállásban a férfi, erősnek, sikeresnek és függetlennek mutatkozik, miközben a társfüggő nő gyengének, bizonytalannak, sikertelennek és függőnek mutatja magát. A kapcsolatban nyílt vagy burkolt formában megjelenik az alá-fölérendeltség, ami kevés teret hagy a valódi intimitásnak.
- elkülönültség érzés, belső magány jellemzi
- Amire figyelj mostantól:
· - Az önmagunkkal ápolt intim viszony
segíti a jelen pillanat teljes és személyes megélését, a létöröm és a létezés
élményének elmélyítését. Ekkor kerülünk a legközelebb legbelső önmagunkhoz, és
így a bennünk rejlő spiritualitáshoz is.
·
Az egészség és a boldogság kéz a kézben
jár. Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, teljes életet élhessünk, a kapcsolódás, az
érintés, akár fizikai, akár lelki szintű, elengedhetetlen
· - „Azt
a megértést, dédelgetést, bensőséges és meleg hangulatot, amit egy meghitt
kapcsolatban elvárok, önmagamnak is meg tudom adni, illetve a társamnak
(gyerekemnek stb.) is, mert természetes számomra. El tudok lazulni, mintha
„otthon lennék” önmagamnál. Nem függésre és függőségre törekszem, nem
valamilyen tulajdonnal, tulajdonsággal vagy kapcsolattal mérem magam. Nem
tartom magam fokozott ellenőrzés alatt, nem akarok mindenáron fenntartani egy
magamról alkotott képnek, nem vagyok az élettörténetem rabja. Igyekszem a belső
világom és igényeim szerint élni, és azokat kifejezni.”
· - „Türelmes vagyok magammal, és meg
tudom várni, hogy a magam természetes útján fejlődjek. Megengedem
magamnak az élményeket, és azt, hogy történjenek velem a dolgok. Félre tudom
tenni tudatos céljaimat és praktikáimat, és beleengedem magam a folyamatba.
Ugyanakkor azt is tudom, mikor kell tudatosan célokat kitűzni és azokat
tervszerűen elérni – azonban ezeket belső igények irányítják.”
· - „Felismerem és megbecsülöm a saját
(testi és lelki) szükségleteimet. Erkölcsiségemet folyamatosan
fejlesztem, vagyis felelősséget vállalok azokért a következményekért, amelyek a
belülről származó igényeim szerinti élet velejárói. Belátom a hibáimat önvád és
szégyen nélkül. Fejlesztem a lelkiismeretemet (legalább magamnak nem hazudok),
felismerem a saját felelősségem határait, és mások felelősségének határait.”
· - „Tudom,
hogy hova tartozom, kikhez tartozom, de fölismerem, hogy
egyik viszonyulásom vagy kapcsolatom sem egyenlő az egész életemmel.”
· - „ A saját magammal fenntartott
intim viszonyban lehetőségem van az elevenségre, a kreativitásra, a
játékosságra, a természetességre és az önmagammal folytatott kommunikációra. A
testtudatosságom az intimitással együtt mind jobban ki tud teljesedni.”
S - Szexuális életemben is, törekszem megélni az intimitást! Mert azzal élek nemi életet, akiben megbízom, akinek merek beszélni érzéseimről és igényeimről, akivel a kölcsönös tisztelet nem kérdés.
-
Engedd
meg magadnak, hogy boldog legyél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése