Mesehősök, akik köztünk járnak - avagy szerepzavarok, a felnőtt életben
TÓTHNÉ BOCSI SZILVIA- LÉLEKTÜKÖR ÖNISMERETI MŰHELY·2017. JANUÁR 21.
TÓTHNÉ BOCSI SZILVIA- LÉLEKTÜKÖR ÖNISMERETI MŰHELY·2017. JANUÁR 21.
2. Fejezet
Pán Péter, Wendy és Csingiling karakterek- Gyerek- Szülő- Megmentő kapcsolatok
- Péter, a férfi- az “Áldozat”, aki
sosem nő fel
Pán Péter meséje annak az embernek a története, aki
nem nőtt fel. Az örök gyermek, vagy a Pán
Péter szindróma a gyermekkor fejlődési szintjén
megrekedt felnőtt ember jellemzője.
Nem vállal életkorának megfelelő tevékenységeket, s
úgy éli életét, mint egy nagyra nőtt kisgyermek. Nem fog felnőni, örömei gyermeki örömök lesznek, nem vállalja a felnőttség
kihívását, s mindenekelőtt az elköteleződéseket kerüli el.
Az látszik hogy amennyiben esetleg szülővé válik, nem
képes saját gyermekeivel szemben kielégítő módon felelősséget vállalni. A
felelősséget az viseli, aki felel a gyermek igényeire. A Pán Péterek ezt
lehetőleg másra ruházzák. Saját felnőtt én állapotukat alig használják, elvárják hogy egy felnőtt én-állapottal rendelkező
személy átvállalja tőlük a döntésekkel járó terheket. Erre a szerepre is van jelentkező, a mesében az a
személy: Wendy, akihez szinte rögeszmésen ragaszkodik Péter.
A Pán Péter típusú egyén a sorskönyvi programozás
következtében azért konzerválja a gyermeki létét, mert az jól ismert, biztonságos, és a későbbi életkorok valamiért rémisztőnek tűnnek
számára. A Pán Péter szindróma abban tér el a az elhúzódó serdülőkor
jelenségétől, hogy az érintettekben fel sem merül, hogy szeretnének felnőtté
válni, felnőtt életmódot folytatni. Ez persze nem zárja ki, hogy másik én-állapotában ne
lenne felelősségvállaló!
Azokat az embereket, akik úgy érzik, egyáltalán nem
sikerült felnőniük, és hogy egy felnőtt testébe zárt gyerekként kell élniük, gyakran kihasználták kiskorukban, akár szexuális
zaklatásról van szó, akár lelki vagy testi fenyítésről, akár arról, hogy játék
helyett csak dolgozniuk volt szabad. A túlzott
gondoskodás, a
szülők helytelen magatartása is okozhatja, így például ha minden problémát
megoldanak helyette és minden konfliktust helyette vívnak meg. „Ne nőj fel!” parancs- többnyire édesanyától
származik. Parentifikáció gyanús történet, ahol
annyira szoros az anya-gyermek kapcsolat, ami kicsukja az egészséges, felnőtt
párkapcsolatot, mind a két fél számára. Valójában, a mentális köldökzsinór nem lett elvágva. A szülő bűntudatot kelt! „Itt tudnál engem hagyni? Hát
ezt érdemlem?” Ezért Péterünk nem
tud hosszútávon elköteleződni.
Legalábbis lélekben nem! Ettől még élhet házasságban! Ennek elsődleges jele, az
igazi intimitás kerülése.
Jellemző még:
·
Alacsony érzelmi
intelligencia. Az érzelmi intelligencia az a képesség, amelynek
segítségével saját és embertársaink érzelmeit felismerjük, azonosítjuk,
értelmezzük és kezeljük. Érzelmi intelligenciánk hatással van emberi
kapcsolataink minőségére, a stresszel szembeni magatartásunkra és tanulási,
munkahelyi eredményességünkre is. Az érzelmi intelligencia (EQ) olyan
képességek összefoglaló megnevezése, mint az önmagunk ösztönzése, a
csalódásokkal dacoló, rendíthetetlen kitartás, az indulatok lefékezése, a
vágykielégítés késleltetése, hangulatváltozásaink kiegyensúlyozása, az empátia és
a remény.
·
önbizalomhiány az alacsony fokú küzdési képesség a túlságosan zárt
család a túl szorosan kötődő (gyermeküket mintegy kisajátítani vágyó) szülők
is.
- Wendy- a “Gondoskodó anya”/ Megmentő
Wendy-szindróma: azokra
a nőkre használjuk, akik úgy viselkednek partnereikkel, illetve azokkal, akik
közel állnak hozzájuk, mint az aggódó anyukák.
Jellemzők:
– folyamatosan törekednek arra, hogy partnerük minden
igényét kielégítsék, – ha úgy érzik ebben kudarcot vallottak, bűntudat gyötri
őket, – azt gondolják, hogy partnerük képtelen túlélni nélkülük, (holott
„Péterük” gyakran – kényelmi szempontokat szem előtt tartva – egyszerűen nem
szeretne felnőni és szembenézni a felnőttkor kihívásaival.) – rettegnek az
elutasítástól és a kudarcoktól, – kórosan alacsony az önértékelésük, – gyakran
érzik magukat magányosnak, (még akkor is, ha kapcsolatban élnek) – nincs
megfelelően kialakult énképük, – személyiségük nem teljesen kiforrott, így
sokszor saját véleményüket illetően is bizonytalanok, (például azzal kapcsolatban
is, hogy mit szeretnek elérni az életben) – fontos számukra, hogy elfogadható
képet alakítsanak ki magukról, – önbizalmuk nagyban függ mások elismerésétől.
·
A szülői rész domináns
a személyiségben. Váltakozik a Kritikus és a Gondoskodó állapot. Szülői rész jellemzői: 1. Kritikus szülő: amit az egyén ellenőrzésre, irányításra, bírálatra és
utasítások adására használ. Funkciója: normák, szabályok érvényesítése és az
ellenőrzés. + védelmet és biztonságot jelent, túlzásai károkat okoznak - egy
másik személy méltóságát sértő, leértékelő bírálat, eltúlzott kontroll,
indokolatlan védelem, szabályok formális kezelése, önmaga és mások öncélú
korlátozása. 2. Gondoskodó, jóságos szülő: magáról vagy másokról gondoskodik. +testi és szellemi
táplálékot ad, vigasztal, segítséget nyújt, bátorítja az önálló cselekedetet,
örül a sikernek - túltámogató, korlátlanul megengedő, felelősség hárító, a
másik igényeit nem veszi figyelembe. Amikor a szülői rész a felnőttel csúszik
össze az előítéletesség és a hiedelmek
uralma a jellemző. Ha a gyermeki részt ki
zárja, akkor öröm és játékosság nélküli életvitel
jellemzi. Érzéketlen,előítéletes,merev,címkéző.
Szülői programozottság uralja. Intimitástól
fél!
·
Ne légy gyerek!-
sorskönyvi parancs a szülőktől:
Nincs engedély játékra, komolytalanságra, haszontalan időtöltésre. Alázatos, jó
problémamegoldó, engedékeny, segítőkész. A szülő nem tud felnőni, tehát a
gyereknek kell.
- Csingiling- a”Megmentő
tündér”/ Jóbarát
Csingiling-szindróma, vagyis az a jelenség, mikor nem mer valaki fontos
kérdésekben megnyilvánulni, és inkább kicsit
butácskán adja elő magát, csak azért, hogy elkerülje a konfliktusokat. Viszont, ő tudja magáról milyen “különleges”!
A mesében, Péter legjobb barátja Csingiling, egy közönséges tündér, aki gyakran
féltékenyen védi a fiút. Tündérport használ, mikor segíti Pétert.
·
Ha a felnőtt
részt kizárja, akkor döntésképtelenség jellemzi és
szünetel a valóság észlelése.
·
Gyermeki részek
dominánsak
Alkalmazkodói rész: kifejezi hogyan viszonyul az egyén
a társadalmi elvárásokhoz, követelményekhez. Ily módon kerüli el a veszélyes
dolgokat, elfogadtatja magát a világban. Alkalmazkodással védekezik, ha
fenyegetést tapasztal.
- Alávetett,
alárendelt gyermek: Az a viselkedés, mely
révén a szülők követelményeinek majd társadalmi elvárásoknak való megfelelés,
alárendelődés, a szabályok követése megvalósul. A szocializációhoz
nélkülözhetetlen. Negatív része, ha valaki, akkor is alárendelődik, ha ezt
semmi sem indokolja, pedig képes lenne maga is dönteni (áldozat szerep). - Szabad, természetes gyermeki rész : szabadon kifejezi érzéseit, igényeit, azt teszi,
amihez kedve van, tekintet nélkül a belső szabályokra, korlátokra, elvárásokra.
Független. Viselkedését vezérli: belső indítékok, pillanatnyi ötletek, kreatív
fantázia. Feltétlenül kell a testi-lelki igények kielégítéséhez és az
egészséges kapcsolatokhoz. Önérvényesítése kizárólagos, nincs tekintettel
másokra.
·
Szerezz örömet!- szülői parancs Figyelmesség, szolgálat,
együttműködés, szeretet vágy jellemzi. Rejtett üzenete: Ne törődj magaddal! Ne
mondj semmit! Ne légy fontos! Ne különbözz!
·
Megmentő: Olyan személy, aki fölérendelt pozícióból ajánlja fel
segítségét másoknak, azon vélekedése alapján, hogy “azok nem elég jók ahhoz,
hogy segítsenek magukon” Azt érzi, hogy erős, győztes és mindenhez ért.
Másokban hálát, lekötelezettséget, illetve dühöt produkál.
Ezek közül a karakterek közül, egyikre sem jellemző a
felnőtt állapot, és még lehetne tovább fejtegetni ennek okát. (Amit majd a Tranzakciós
tréningen meg is teszünk!)
Most gondold át, jellemző-e rád valamelyik karakter,
és melyik szerepedben szoktad ezt a figurát használni! Írj magadnak listát
erről!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése