Vízöntőkori káosz
(2007-ben írt vizsgadolgozat-részlet
Tóthné Bocsi Szilvia)
Tóthné Bocsi Szilvia)
„A legszebb és legmegrázóbb
érzelem, amit átélhetünk, az a misztikum érzete. Minden igazi tudománynak ebben
rejlik az ereje. Megismerni azt, ami számunkra felfoghatatlanul létezik, ami a
legmagasabb bölcsesség képében testet ölt, és aminek a sugárzó szépségét tompa
elménk csak a leggyarlóbb szinten képes felfogni – ez a megismerés és ez az
érzés a lényege minden igazi áhítatnak.”Einstein (1954)
Saját
életemben hatalmas fordulópont volt, amikor elkezdtem felfogni azt, amiről
Einstein is beszélt. Az élet, a világ, titokzatos dimenzióinak gyümölcseit.
Ahol minden kérdésre megtalálható az éppen aktuális válasz. Csak tudni kell
helyesen feltenni a kérdést és nyitottan figyelni a választ. Mert, ha elhiszem,
hogy minden értem van, akkor azt is el kell hinnem, hogy mindig kapok
segítséget. Csak ehhez meg kell tanulni a szimbólumok nyelvét és az analogikus
gondolkodást. Hiszen nem valószínű, hogy mindenkinek egyenes adásban jön a
fülébe a válasz. És persze észre kell venni a „véletleneket” életünkben.
De,
mik is azok a kérdések, amire keresik ma az emberek a választ? Persze, most az
igazi keresőkre gondolok, nem azokra, akik arra kíváncsiak például, hogy: „Mikor
jön az új pasi? Mennyi pénzem lesz? Vegyek házat? Stb.” Én azokra az
univerzális kérdésekre gondolok, amik mindig is izgatták a tudatosabb
embereket. Vagyis: „Ki vagyok én? Mi dolgom ebben a világban? Hogyan működöm én
és a kozmosz? Hol lakik és milyen az Isten? Stb.”
Számomra
az asztrológia és a pszichológia olyan forrás, ahonnét megkapom a válaszokat az
egyes kérdésekre. Az asztrológia egy kollektív kapcsolati lehetőség, amin
keresztül olyan megoldási lehetőségeket, válaszokat közvetít az a bizonyos
misztikus dimenzió, ami segít eligazodni és magunkra találni ebben a világban.
A pszichológia bizonyos ágai, pedig az önismeret mélyebb útvesztőiben segít
eligazodni.
Ma,
a Vízöntőkor hajnalán a nagy kérdés : „Hogyan tudom megvalósítani magam egy
közösségben, hogy boldog legyek, és jól érezzem magam?”
Szerintem,
ez nagyon nehezen megy, de nézzük meg közelebbről a probléma okát!
A Vízöntőkor és az Uránuszi analógia megjelenése a
világban és az emberi pszichében
Érdekes
megfigyelés volt, hogy az Uránusz bolygó felfedezésével közel egy időben (1781)
kezdtek az emberek tömegesen lázadozni a tradíciók és a korlátok ellen.
(francia forradalom,amerikai függetlenségi nyilatkozat) Az Uránusz kollektív
változásokra ösztökél. Rögtön, azonnal és az érzelmek kizárásával. Az Uránusz
nem az induviduális fejlődéssel foglalkozik. Közösségi szinten szeretne
változásokat elérni. Hogy ezt milyen módon tudja elérni, az a döntő. És szerintem,
itt van a probléma gyökere is. Az újító, elvont eszméket az egyének rögtön
magukra veszik, és elkezdenek harcolni egyéniségük megvalósításáért. Mindegy
milyen áron! Pedig, pont azt kéne általa megtanulni, hogy mint egyéniség legyen
a közösség része, és ott megtalálja a maga saját szerepét, de a közösség
érdekében és nem önös célok eléréséért.
Ezt
nagyon sokan félreértelmezik a jelen társadalomban.
A
vízöntőkor zászlajára a Szabadság (k) ,
Egyenlőség (g) ,Testvériség (c) üzeneteit
tűzte ki. A levegős házak a kapcsolatokat mutatják. Vagyis a vízöntőkor
valójában az ember, és kapcsolatai minőségi változását szeretné előidézni. De,
mivel tudjuk az Uránuszról, hogy nem kötődik az érzelmekhez, ezért nem
valószínű, hogy könnyen éljük meg saját életünkben, mikor felkérdez, és
elektromos töltésével berobban az adott területre. Úgy is mondhatnám, nem túl
tapintatosan akar figyelmeztetni a változtatás időlegességére. Miért van
szükség a reformációkra ezeken a területeken? Mert, sajnos a sok technikai
újítás oda vezetett, hogy az emberek egyre jobban eltávolodtak egymástól. A
modernizálódás dominánsan az anyagi szinten rekedt. De, ha tudatosítom, hogy
nem véletlenül történnek a dolgok a világban, és minden értünk van, akkor ideje
elgondolkodni azon, hogy nekünk, mint embereknek, mit is kéne mindebből végre
megtanulnunk. A belső ürességgel, és szorongásokkal kell kezdeni valamit! A
vízöntő ember formájú jelképe is figyelmeztető lehet, hogy az Új Kor emberének
felelősséget kell vállalnia önmagáért és a világért, és a változtatást az
emberben kell elkezdeni. A világban az emberi erkölcs, bizalom totális
semmibevételét éljük. Hogy ez megváltozzon, társadalmi szinten kell
felelősséget vállalni.
A
fejlődés megítélése mindig szubjektív. Honnan és hová? Úgy gondolom, minden
emberben megtalálható a bölcsesség, amivel megtaláljuk a megoldásokat, csak a „hagymahéjakat”
kell lefejteni. A Szaturnuszon túli transzcendens bolygók analógiáinak
beépítése a pszichébe segíthetnek ebben. A Vízöntőkor előrehaladtával egyre
több embert érint meg ez a típusú energia, és egy „magasabb szintű spirituális”
fejlődést indít el a lélekben. Ahhoz, hogy ez a pozitív változás meg tudjon
jelenni társadalmi szinten is, első lépésben az egyén szintjén kell rendet
tenni.
A
változásra való vágy megjelenik a személyiségekben. Először a Szaturnusz
korlátai okoznak feszültséget. Amiért a párunkat, munkánkat, gyermekeinket, a
társadalmat okoljuk. A tudatalattiban felszínre kerülnek a traumák, elfojtások.
Amik meghatározzák cselekedeteinket. (BJ) Az egyénben egyre erősödik a lázadás (H), változtatni akarunk. De, a megoldásokat még kívül
keressük, így igazán áttörő sikerélményt nem érünk el. Nő a belső nyomás, amin
a Plútó tud segíteni. Feltéve, ha merünk elindulni az önismeret útján.(h) Ez a legnehezebb szakasz, mert szembe kell néznünk
saját árnyékvilágunkkal. Jung szerint, a befelé figyeléskor egónk tudatalatti
részével találkozunk legelőször, az Árnyékkal. Ha, ez a részünk nagyon terhelt,
sok és kemény időt tölthetünk itt el. De, ha sikerül feldolgozni az élményeket,
akár sorsfordító változásokat is elérhetünk. Tapasztalatom szerint, ezt akár
direkció is jelezheti! Ez után találhatjuk meg magunkban azt a belső
szabadságot (HMF), amit kerestünk. Persze, ez még nem a fejlődés
végcélja, de segít abban, hogy meg tudjuk élni a Neptun szellemi szintjét, az
„agapés” szeretetet. Amikor már nem az Én a legfontosabb, hanem a Mi. Egységbe
kerülünk önmagunkkal és a világgal (l). A tudatba
helyére kerülnek a dolgok, és újra „rend” lesz (G).
Fontos
lépésnek tartom egy-egy elemzés során azt kideríteni, hogy a személyiség melyik
fázisban van éppen. Mivel ez határozza meg, miben tudok neki segíteni, hogy
feladata elvégzéséhez közelebb kerüljön. A lelki fejlődés állomásait jelezhetik
a tranzitok is. A személyes kapcsolat fontos. Sokmindenre csak a
metakommunikációs jelzések utalnak.
Jung
szerint: „A psziché, a tudatos és tudattalan folyamatok összessége. A lélek:
személyiségjelleggel rendelkező funkciókomplexum.” Ezek terheltsége nagyban
meghatározza, hogy az egyén hogyan válaszol azokra az Uránuszi kérdésekre,
hogy: „Ki vagyok én? Mi dolgom a világban? Mi az a szerep, küldetés, ami
egyénileg rám szabott, aminek végrehajtására egyedül én vagyok hivatott?”
Ezeket
legkésőbb az „éltetútközepi válság” idején, vagyis mikor a radix Uránuszunk
helyzetével szembe kerül az Uránusz, tesszük fel. Kb. a 42. életévben. Ez
persze tolódhat +,- attól függően mennyire tudatos az illető. Sajnos ez nagy
probléma is szokott lenni, mert a nagy útkeresésben és függetlenedésben sorra
válnak el a párok, mert azt hiszik, ezt csak egyedül lehet igazán elérni.
Az
Uránusz, a legjobb formájában, a nagy felszabadító, az ébresztő, a
megvilágosító, amely olyannyira felkavarja az ember belső és külső életét
egyaránt, hogy azután már semmi nem lesz ugyanaz. Sokan Prométheuszhoz, a
mitológiai alakhoz hasonlítják, aki ellopta az istenektől a tüzet, és ezzel
képessé tette az embert tudása határainak kitágítására. Csakhogy, ennek ára
van! Prométheuszt is megbüntették tettéért. Egy hegyhez láncolták, és minden
nap jött egy sas, aki kitépett egy darabot a májából. A máj éjjel
regenerálódik, de másnap újra jön a sas, és minden kezdődik elölről. De,
szerencsére, nem kell a haláláig szenvednie!
Az
emberi psziché mintázatok és archaikus képek követésével működik. A Vízöntő
analógiához még nincs megfelelő minta. Szintén Jung vezette be a köztudatba az
archetípusok fogalmát : „ Az emberiség állandóan megismétlődő tapasztalatainak
lecsapódásai.” Ezek velünk született lehetőségminták (anya, apa, feleség, férj,
anima, animusz, árnyék, ego, stb.) Ha, ezekhez sérült tapasztalat társul,
komplexus lesz belőle. És ezek határozzák meg, hogyan viselkedünk!
Az
Uránikus lázadásnál a gyakorlati probléma pont ez. A belsőnkben lévő fel nem
dolgozott traumák akadályozzák, hogy hozzáférjünk a minden egyénben ottlévő
bölcsességhez, ami a megoldást adná ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat és a
nagy tűz, ne égessen fel mindent körülöttünk. Ahhoz, hogy szabadon
hozzáférjünk, le kell bontani a belső árnyékvilágunkat, és a sérült részeket
nekünk kell felnevelnünk. Mivel ezek abban a korban ragadtak le, ahol a trauma
érte. Szerintem, ezzel mindenkinek szembe kell néznie előbb utóbb. Különben
csak bebújunk egy idea mögé, és nem értjük, hogy miért jelenik meg időről időre
a „sas” életünkben, hogy kitépjen májunkból egy darabot. Erre már Jézus is
figyelmeztetett kétezer évvel ezelőtt:
„ Új bort sem töltenek régi
tömlőkbe. Különben kiszakadnak a tömlők, s a bor kiömlik és a tömlők is tönkremennek.
Az új bor, új tömlőbe való. Akkor mindkettő megmarad! „
Jézus
is elvonult a pusztába, hogy tiszta fejjel és hitében megerősödve térjen vissza
feladatához.
Az
Uránikus indíttatásoknál nagyon fontos, hogy az egyénben legyen megfelelő
értékrend és identitástudat, mert ezt nem biztosítja az Uránusz önmagában!
A
Szaturnusz a Vízöntő másik ura. A mítoszban Uranosz fia, aki kasztrálja őt,
hogy ne tudjon több torz gyermeket nemzeni. A Szaturnusz, mint korlátozó erő,
valójában segítség és védelmező, ha megtaláljuk magunkban a keretet. Minden
ezoterikus, spirituális útnak ez lenne az ideális célja. A függetlenedést és
szabadságot belül kell elérni! Kiteljesedni pedig egy közösségben lehet igazán.
Jiddu
Krishnamurti írja az Élet könyvében:
„ A szeretet olyan állapot,
amiben nincsen Én. Az emberiség szeretete nélkül nem létezik a valóság
megragadása, mert amikor megismerek valakit, e kapcsolatban magamat kezdem
feltárni. A kapcsolat tükör, melyben felfedezem magam, saját valóm teljes
működését. A kapcsolatban elkezdem magamat megérteni. Ez a bölcsesség kezdete.”
Egy
párkapcsolat is közösségnek számít. Az emancipáció meghozta a prométheuszi
szenvedéseket a házasságokban. Mivel szinte mindenkiben sérült a minta, plusz
megjelentek a Vízöntő analógiák helytelen értelmezése a társadalomban, kitört a
káosz...
Ahhoz,
hogy az Uránusz kifejtse pozitív hatását a közösségben, előtte szerintem, meg
kell tennünk azt a lépést, egyéni szinten, amit Jung individualizációnak nevez.
Az ember egyediségének megvalósítását. Amikor nem az egó a személyiség
irányítója, hanem a Self. A tudatnak kapcsolatba kell lépnie a saját belső
centrumával, ami a bölcsességünk forrása. A tudatos én által nem integrált
részeket fokozatosan tudatosítani kell. Ezáltal tudja az ember megvalósítani
önmagát. Ilyen emberekre jellemző: a félelemnélküliség, a problémákat
kihívásnak tekintik, objektív nézőpontból és tárgyilagosan látják a világot,
elfogadják a másságot, nem érzik fenyegetve magukat, mentesek a pózolástól és
védekezéstől. Vagyis szabadságban élnek. Ez a függetlenség meglátszik egyéni
meglátásaikban, kreativitásukban, aktív életvitelükben, sokoldalúságukban.
Tudnak és mernek örülni. Boldogok!
Számomra
ez az ideális cél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése