Vízöntőkori káosz

Vízöntőkori káosz

(2007-ben írt vizsgadolgozat-részlet
Tóthné Bocsi Szilvia)

„A legszebb és legmegrázóbb érzelem, amit átélhetünk, az a misztikum érzete. Minden igazi tudománynak ebben rejlik az ereje. Megismerni azt, ami számunkra felfoghatatlanul létezik, ami a legmagasabb bölcsesség képében testet ölt, és aminek a sugárzó szépségét tompa elménk csak a leggyarlóbb szinten képes felfogni – ez a megismerés és ez az érzés a lényege minden igazi áhítatnak.”Einstein (1954)

Saját életemben hatalmas fordulópont volt, amikor elkezdtem felfogni azt, amiről Einstein is beszélt. Az élet, a világ, titokzatos dimenzióinak gyümölcseit. Ahol minden kérdésre megtalálható az éppen aktuális válasz. Csak tudni kell helyesen feltenni a kérdést és nyitottan figyelni a választ. Mert, ha elhiszem, hogy minden értem van, akkor azt is el kell hinnem, hogy mindig kapok segítséget. Csak ehhez meg kell tanulni a szimbólumok nyelvét és az analogikus gondolkodást. Hiszen nem valószínű, hogy mindenkinek egyenes adásban jön a fülébe a válasz. És persze észre kell venni a „véletleneket” életünkben.

De, mik is azok a kérdések, amire keresik ma az emberek a választ? Persze, most az igazi keresőkre gondolok, nem azokra, akik arra kíváncsiak például, hogy: „Mikor jön az új pasi? Mennyi pénzem lesz? Vegyek házat? Stb.” Én azokra az univerzális kérdésekre gondolok, amik mindig is izgatták a tudatosabb embereket. Vagyis: „Ki vagyok én? Mi dolgom ebben a világban? Hogyan működöm én és a kozmosz? Hol lakik és milyen az Isten? Stb.”

Számomra az asztrológia és a pszichológia olyan forrás, ahonnét megkapom a válaszokat az egyes kérdésekre. Az asztrológia egy kollektív kapcsolati lehetőség, amin keresztül olyan megoldási lehetőségeket, válaszokat közvetít az a bizonyos misztikus dimenzió, ami segít eligazodni és magunkra találni ebben a világban. A pszichológia bizonyos ágai, pedig az önismeret mélyebb útvesztőiben segít eligazodni.

Ma, a Vízöntőkor hajnalán a nagy kérdés : „Hogyan tudom megvalósítani magam egy közösségben, hogy boldog legyek, és jól érezzem magam?”

Szerintem, ez nagyon nehezen megy, de nézzük meg közelebbről a probléma okát!

 A Vízöntőkor és az Uránuszi analógia megjelenése a világban és az emberi pszichében

Érdekes megfigyelés volt, hogy az Uránusz bolygó felfedezésével közel egy időben (1781) kezdtek az emberek tömegesen lázadozni a tradíciók és a korlátok ellen. (francia forradalom,amerikai függetlenségi nyilatkozat) Az Uránusz kollektív változásokra ösztökél. Rögtön, azonnal és az érzelmek kizárásával. Az Uránusz nem az induviduális fejlődéssel foglalkozik. Közösségi szinten szeretne változásokat elérni. Hogy ezt milyen módon tudja elérni, az a döntő. És szerintem, itt van a probléma gyökere is. Az újító, elvont eszméket az egyének rögtön magukra veszik, és elkezdenek harcolni egyéniségük megvalósításáért. Mindegy milyen áron! Pedig, pont azt kéne általa megtanulni, hogy mint egyéniség legyen a közösség része, és ott megtalálja a maga saját szerepét, de a közösség érdekében és nem önös célok eléréséért.

Ezt nagyon sokan félreértelmezik a jelen társadalomban.

A vízöntőkor zászlajára a Szabadság (k) , Egyenlőség (g) ,Testvériség (c) üzeneteit tűzte ki. A levegős házak a kapcsolatokat mutatják. Vagyis a vízöntőkor valójában az ember, és kapcsolatai minőségi változását szeretné előidézni. De, mivel tudjuk az Uránuszról, hogy nem kötődik az érzelmekhez, ezért nem valószínű, hogy könnyen éljük meg saját életünkben, mikor felkérdez, és elektromos töltésével berobban az adott területre. Úgy is mondhatnám, nem túl tapintatosan akar figyelmeztetni a változtatás időlegességére. Miért van szükség a reformációkra ezeken a területeken? Mert, sajnos a sok technikai újítás oda vezetett, hogy az emberek egyre jobban eltávolodtak egymástól. A modernizálódás dominánsan az anyagi szinten rekedt. De, ha tudatosítom, hogy nem véletlenül történnek a dolgok a világban, és minden értünk van, akkor ideje elgondolkodni azon, hogy nekünk, mint embereknek, mit is kéne mindebből végre megtanulnunk. A belső ürességgel, és szorongásokkal kell kezdeni valamit! A vízöntő ember formájú jelképe is figyelmeztető lehet, hogy az Új Kor emberének felelősséget kell vállalnia önmagáért és a világért, és a változtatást az emberben kell elkezdeni. A világban az emberi erkölcs, bizalom totális semmibevételét éljük. Hogy ez megváltozzon, társadalmi szinten kell felelősséget vállalni.

A fejlődés megítélése mindig szubjektív. Honnan és hová? Úgy gondolom, minden emberben megtalálható a bölcsesség, amivel megtaláljuk a megoldásokat, csak a „hagymahéjakat” kell lefejteni. A Szaturnuszon túli transzcendens bolygók analógiáinak beépítése a pszichébe segíthetnek ebben. A Vízöntőkor előrehaladtával egyre több embert érint meg ez a típusú energia, és egy „magasabb szintű spirituális” fejlődést indít el a lélekben. Ahhoz, hogy ez a pozitív változás meg tudjon jelenni társadalmi szinten is, első lépésben az egyén szintjén kell rendet tenni.

A változásra való vágy megjelenik a személyiségekben. Először a Szaturnusz korlátai okoznak feszültséget. Amiért a párunkat, munkánkat, gyermekeinket, a társadalmat okoljuk. A tudatalattiban felszínre kerülnek a traumák, elfojtások. Amik meghatározzák cselekedeteinket. (BJ) Az egyénben egyre erősödik a lázadás (H), változtatni akarunk. De, a megoldásokat még kívül keressük, így igazán áttörő sikerélményt nem érünk el. Nő a belső nyomás, amin a Plútó tud segíteni. Feltéve, ha merünk elindulni az önismeret útján.(h) Ez a legnehezebb szakasz, mert szembe kell néznünk saját árnyékvilágunkkal. Jung szerint, a befelé figyeléskor egónk tudatalatti részével találkozunk legelőször, az Árnyékkal. Ha, ez a részünk nagyon terhelt, sok és kemény időt tölthetünk itt el. De, ha sikerül feldolgozni az élményeket, akár sorsfordító változásokat is elérhetünk. Tapasztalatom szerint, ezt akár direkció is jelezheti! Ez után találhatjuk meg magunkban azt a belső szabadságot (HMF), amit kerestünk. Persze, ez még nem a fejlődés végcélja, de segít abban, hogy meg tudjuk élni a Neptun szellemi szintjét, az „agapés” szeretetet. Amikor már nem az Én a legfontosabb, hanem a Mi. Egységbe kerülünk önmagunkkal és a világgal (l). A tudatba helyére kerülnek a dolgok, és újra „rend” lesz (G).

Fontos lépésnek tartom egy-egy elemzés során azt kideríteni, hogy a személyiség melyik fázisban van éppen. Mivel ez határozza meg, miben tudok neki segíteni, hogy feladata elvégzéséhez közelebb kerüljön. A lelki fejlődés állomásait jelezhetik a tranzitok is. A személyes kapcsolat fontos. Sokmindenre csak a metakommunikációs jelzések utalnak.

Jung szerint: „A psziché, a tudatos és tudattalan folyamatok összessége. A lélek: személyiségjelleggel rendelkező funkciókomplexum.” Ezek terheltsége nagyban meghatározza, hogy az egyén hogyan válaszol azokra az Uránuszi kérdésekre, hogy: „Ki vagyok én? Mi dolgom a világban? Mi az a szerep, küldetés, ami egyénileg rám szabott, aminek végrehajtására egyedül én vagyok hivatott?”

Ezeket legkésőbb az „éltetútközepi válság” idején, vagyis mikor a radix Uránuszunk helyzetével szembe kerül az Uránusz, tesszük fel. Kb. a 42. életévben. Ez persze tolódhat +,- attól függően mennyire tudatos az illető. Sajnos ez nagy probléma is szokott lenni, mert a nagy útkeresésben és függetlenedésben sorra válnak el a párok, mert azt hiszik, ezt csak egyedül lehet igazán elérni.

Az Uránusz, a legjobb formájában, a nagy felszabadító, az ébresztő, a megvilágosító, amely olyannyira felkavarja az ember belső és külső életét egyaránt, hogy azután már semmi nem lesz ugyanaz. Sokan Prométheuszhoz, a mitológiai alakhoz hasonlítják, aki ellopta az istenektől a tüzet, és ezzel képessé tette az embert tudása határainak kitágítására. Csakhogy, ennek ára van! Prométheuszt is megbüntették tettéért. Egy hegyhez láncolták, és minden nap jött egy sas, aki kitépett egy darabot a májából. A máj éjjel regenerálódik, de másnap újra jön a sas, és minden kezdődik elölről. De, szerencsére, nem kell a haláláig szenvednie!

Az emberi psziché mintázatok és archaikus képek követésével működik. A Vízöntő analógiához még nincs megfelelő minta. Szintén Jung vezette be a köztudatba az archetípusok fogalmát : „ Az emberiség állandóan megismétlődő tapasztalatainak lecsapódásai.” Ezek velünk született lehetőségminták (anya, apa, feleség, férj, anima, animusz, árnyék, ego, stb.) Ha, ezekhez sérült tapasztalat társul, komplexus lesz belőle. És ezek határozzák meg, hogyan viselkedünk!

Az Uránikus lázadásnál a gyakorlati probléma pont ez. A belsőnkben lévő fel nem dolgozott traumák akadályozzák, hogy hozzáférjünk a minden egyénben ottlévő bölcsességhez, ami a megoldást adná ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat és a nagy tűz, ne égessen fel mindent körülöttünk. Ahhoz, hogy szabadon hozzáférjünk, le kell bontani a belső árnyékvilágunkat, és a sérült részeket nekünk kell felnevelnünk. Mivel ezek abban a korban ragadtak le, ahol a trauma érte. Szerintem, ezzel mindenkinek szembe kell néznie előbb utóbb. Különben csak bebújunk egy idea mögé, és nem értjük, hogy miért jelenik meg időről időre a „sas” életünkben, hogy kitépjen májunkból egy darabot. Erre már Jézus is figyelmeztetett kétezer évvel ezelőtt:

„ Új bort sem töltenek régi tömlőkbe. Különben kiszakadnak a tömlők, s a bor kiömlik és a tömlők is tönkremennek. Az új bor, új tömlőbe való. Akkor mindkettő megmarad! „

Jézus is elvonult a pusztába, hogy tiszta fejjel és hitében megerősödve térjen vissza feladatához.

Az Uránikus indíttatásoknál nagyon fontos, hogy az egyénben legyen megfelelő értékrend és identitástudat, mert ezt nem biztosítja az Uránusz önmagában!

A Szaturnusz a Vízöntő másik ura. A mítoszban Uranosz fia, aki kasztrálja őt, hogy ne tudjon több torz gyermeket nemzeni. A Szaturnusz, mint korlátozó erő, valójában segítség és védelmező, ha megtaláljuk magunkban a keretet. Minden ezoterikus, spirituális útnak ez lenne az ideális célja. A függetlenedést és szabadságot belül kell elérni! Kiteljesedni pedig egy  közösségben lehet igazán.

Jiddu Krishnamurti írja az Élet könyvében:

„ A szeretet olyan állapot, amiben nincsen Én. Az emberiség szeretete nélkül nem létezik a valóság megragadása, mert amikor megismerek valakit, e kapcsolatban magamat kezdem feltárni. A kapcsolat tükör, melyben felfedezem magam, saját valóm teljes működését. A kapcsolatban elkezdem magamat megérteni. Ez a bölcsesség kezdete.”

Egy párkapcsolat is közösségnek számít. Az emancipáció meghozta a prométheuszi szenvedéseket a házasságokban. Mivel szinte mindenkiben sérült a minta, plusz megjelentek a Vízöntő analógiák helytelen értelmezése a társadalomban, kitört a káosz...

Ahhoz, hogy az Uránusz kifejtse pozitív hatását a közösségben, előtte szerintem, meg kell tennünk azt a lépést, egyéni szinten, amit Jung individualizációnak nevez. Az ember egyediségének megvalósítását. Amikor nem az egó a személyiség irányítója, hanem a Self. A tudatnak kapcsolatba kell lépnie a saját belső centrumával, ami a bölcsességünk forrása. A tudatos én által nem integrált részeket fokozatosan tudatosítani kell. Ezáltal tudja az ember megvalósítani önmagát. Ilyen emberekre jellemző: a félelemnélküliség, a problémákat kihívásnak tekintik, objektív nézőpontból és tárgyilagosan látják a világot, elfogadják a másságot, nem érzik fenyegetve magukat, mentesek a pózolástól és védekezéstől. Vagyis szabadságban élnek. Ez a függetlenség meglátszik egyéni meglátásaikban, kreativitásukban, aktív életvitelükben, sokoldalúságukban. Tudnak és mernek örülni. Boldogok!

Számomra ez az ideális cél.