Mi a feladatunk most, az asztrológia fényében?

A jelenlegi globális, kollektív feladatokról a Skorpió és Plútó kapcsán, most kicsit átláthatóbban összefoglalom:
Az amint fent, úgy lent elv alapján az asztrológia abban segít, hogy az égen megjelenő aktuális állások analógiái, földi aspektusra is átemelhetők. Tehát nem ok- okozat van, hanem analógia- egyezés (ezt némely asztrológus tévesen értelmezi!)! Az asztrológia egy olyan ősi, megfigyelésen alapuló tudomány, amely különböző jelentéstartalmakkal ruházott fel bolygókat, fényszögeket, amik az egyén életére és nagyobb rendszerekre is kivetíthető. Az ősi népek ezeket mesteri módon olvasták, használták, és ezért sokkal tudatosabban tudtak élni. Pl. Sumérok, Maják, Egyiptomiak. Ahogy „fejlődött” a civilizáció és a materializmus elve vette át az uralkodó eszmét (Amely az anyagot tartja elsődlegesnek és ehhez képest a tudatot másodlagosnak. A materializmus tehát az embernek azt a természetes meggyőződését önti formába, amely csak a reális világot fogadja el egyetlen valóságos világnak és tagadja, hogy e világon kívül létezne egy sohasem észlelt szellemi, lelki világ.) az emberek kezdték elfelejteni, nem használni ezt a tudást. Mivel az ősiek még egységben éltek a természettel, tudták, hogy ők maguk is alkotó, teremtő része a világnak, tisztában voltak hatalmukkal is. Tudták, hogy ami bennük megjelenik, mint hitrendszer, dogma, rögtön projektálódik a való világban is. Rajtunk múlik, hogy milyen a világunk. Kicsiben és nagyban egyaránt. Mivel ott tartunk jelenleg, hogy nagyon eltávolodtunk az Egységtől, elég nagy lett az űr, amit az „Árnyék” nyomása feszít ( az egyén először az „árnyékával" konfrontálódik - így nevezte Jung lelkünk elfojtott, meg- és letagadott részeit. Csak aki az árnyékot befogadta és elfogadta jelenlétét, éli meg az átalakulás folyamatát, amely összeköti őt transzcendens lényével.
Jung az „árnyékot" a személyiség alsóbbrendű részének tartja. Minden olyan személyes tulajdonságunkat, amelyeket nem élünk meg, mivel tudatosan választott életformánkkal nem összeegyeztethetők, és amelyek egy ellenkező tendenciával rész-személyiséggé szerveződnek egybe a tudattalanban, nevezzük árnyéknak.
Az árnyék kompenzálóan viselkedik a tudat irányában, hatása ezért egyáltalán nem lehet negatív vagy pozitív. Az árnyék tudatosításával kezdődik az analízis munkája. Ha elnyomják, semminek tekintik, vagy akár identifikálják az énnel, az egyképpen veszedelmes diszszociációkra vezethet. Disszociáció alatt értjük valamely asszociáció megszűnését, felbomlását. A lélektani asszociáció jelentése: képzettársítás, a tudatban megjelenő képzetek hasonlóság, ellentét stb. alapján történő egymáshoz kapcsolása. Mivel az árnyék igen közel áll az ösztönvilághoz, okvetlenül fontos folyamatosan figyelembe venni. C. G. Jung így ír az árnyékról:
„Az árnyék alak megszemélyesít mindent, amit az alany nem ismer el, és ami mégis újra meg újra közvetlenül vagy közvetve feltolakszik benne, így például alacsonyabb rendű jellemvonások és más összeférhetetlen tendenciák."
„Az árnyék [....] az a leplezett, elfojtott, vétkes és többnyire kisebbrendű személyiség, amelynek végső hullámverése egészen az állati ősök birodalmáig nyúlik vissza, és ily módon átfogja a tudattalan teljes történelmi aspektusát. Az árnyék nemcsak morálisan elvetendő tendenciákból áll, hanem meglehetősen sok jó tulajdonság is kimutatható róla, többek között például: normális ösztönök, célszerű reakciók, valósághű észlelések, alkotó impulzusok."
Az asztrológiában az árnyékot, amit most kell integrálnunk a skorpió jegye szimbolizálja. Jelenleg:
(http://pszichologiai-asztrologia.tlap.hu/magazin/az-elvalasztodas-idejet-eljuk/)
A Szaturnusz égi útjának következő fázisába a Skorpió csillagkép előterébe lép 2012. október 5-én és 2015. szeptember 19-ig itt tartózkodik. A Skorpió jegyében saját rejtett mélységeinkkel, elfojtott erőinkkel találkozunk a Szaturnusz által. Komoly és mély önismereti periódus áll előttünk. Találkozunk mindazzal az árnyékkal, mely egyéni és kollektív szinten hozzánk tartozik. S az árnyék, mint alvilági szimbólum egyszerre hordoz titkokat, félelmetes szorongásokat, rejtett vágyakat, ki nem élt ösztönöket, de rejtett képességeket, erőforrásokat is, melyek kritikus helyzetben képesek aktiválódni. A Skorpió a beavatódás, szükségszerű transzformáció, tehát a komoly változás jele. A Szaturnusz itt veszteségeken keresztül tanít, hogy megtapasztalt élményeinket átégve új látásmódra és ezen keresztül viselkedésváltozásra tegyünk szert! Az ember egyéni és tömeges sorsával kapcsolatban fontos kérdéseket intéz hozzánk, s várja a választ! Nincs idő ideológiákat gyártani, magyarázkodni, másokra mutogatni. Ez a hatás a sors szerinti szembesülés idejét hordozza magában! S a szembesülés által felébredt tudatosság cselekvésre ösztönöz! Intenzíven jelenik meg a különbség a sodródó és az életük menetéért felelősséget vállaló emberek élettapasztalatait illetően. Tudva, hogy a sors sokkal sokszínűbben jelenik meg életünkben, semmint azt előre képesek lennénk megsejteni.
• Várhatóan olyan helyzetekben találod magad, amit eddigi gondolkodásmódoddal nem tudsz megoldani. Szükség szerint tudatosan keresned és változtatnod kell. Ennek hiányában kisebb vagy nagyobb depressziós hullámokat élhetsz meg. Segítségedre lehet egy komolyabb önismereti folyamatban való részvétel.
• Veszteségek jöhetnek, ezek lehetnek fizikai, anyagi, kapcsolati, erkölcsi, vagy lelki természetűek. Ha ezt most nem is látod át, később visszatekintve érteni fogod, hogy szükséges volt.
• Felerősödhet az egyéni és társadalmi kapcsolatrendszerek tekintetében a függésben tartás manipulatív eszközökkel. A hatalom központosítás, és amit szükségszerűen kivált, az ellene való lázadás. Ez megjelenhet családi, nagycsaládi, munkahelyi, nemzeti, nemzetiségi vagy nemzetközi kapcsolatokban is.
• Amivel visszaéltünk korábban, legyen az hivatali befolyás, mások erőforrásai, nehézségei által gazdagodás, korrupció, a természet erőforrásainak kizsigerelése, most jelentkezik életünkben, s benyújtja a számlát.
• A Szaturnusz megtanít arra, hogy mi az, amit megtehetünk, s mit nem. Tisztábban kell látnunk az ember és Földanya viszonyát! Valószínűleg az adósság és erőforrásválság kiéleződik.
• Titokban történő kutatásokról (genetikai, hadiipari, titkosszolgálati) hírek szivároghatnak ki, melyek megrettenthetik a világot, hogy az ember mire képes! Visszaélésekről kaphatunk hírt a titkosszolgálat és egyéb háttérintézmények életéből.
A Skorpió jegyében tartózkodó Szaturnusz esszenciális üzenete :
Nézz szembe az élet nagy kérdéseivel. Mi a magasabb rendű célja életednek, hogy vagy a halállal, veszteséggel, elengedéssel. Fel kell ismerned a hallhatatlanságot és minden anyagi dolog kényszerű elmúlásának tényét! Ez segít, hogy életed menetét magasabb összefüggésrendszerbe helyezve lásd, és szellemi értékek gyarapításán fáradozz!
Ha ezt felismerted, megkapod hozzá az erőt és kitartást, hogy ezen munkálkodj!
A skorpió uralkodó bolygólya a Plútó, ami jelenleg a bak jegyében van, és kvadrát a kosban lévő Uránusszal. Ez arra a kollektív feladatra figyelmeztet, hogy most van itt a nagytakarítás ideje, gyökerekig (árnyékig) hatolva. Minden régi struktúra összeomlik. Onnan kell beemelni, transzformálni, tudatosítani egy új magasabb szinten. A kvadrát pedig alázatra kényszerít. Ezek a belső késztetések beindítják az úgynevezett „kín-nyomást”. Ezért időnként ez borzasztóan nehéz és fájdalmas. A belátás tudatszint függő! Így ez egy hit próba is. És itt nem feltétlenül csak vallási hitre gondolok, hanem a belső hitrendszerekre is, magamról, másokról, a világról, a jövőről. Felkérdeződik mennyire vagyunk felnőttek, felelősségteljesek, érettek. A cél a szabadság, értékrendszer változása, gondolkodásmód váltás, egy teljes paradigmaváltás. Ennek feltétele a felelősség, autonómia.
Az egységből kiszakadás, a biztonságból kiszakadás érzésével jár. Az egó fél. Kívül keresi a biztonságot, felelősséget. Ezen kell változtatni, és belül újra megtalálni!
Egyéni szinten a radix horoszkópunk, ami a születés pillanatában megjelent életterv kereteit mutatja, és a jelen tranzitok fényszögei mutatják kinek, milyen területen van leginkább dolga, honnan kell leszakadt részeket visszaemelni.
(lásd: Kiss J. Zsolt- asztrológus írásai, előadásai)
http://www.youtube.com/watch?v=4423f721-9g
http://www.youtube.com/watch?v=RyfA4h-QKSg
Aki már jár egy ideje önismeretbe, legalább a témakőrrel biztosan tisztában van. Az lenne jó, ha mostantól (két évig! legalább) mindannyian tudatosan figyelnétek erre a feladatotokra, mert a segítő energia most van itt hozzá! A magam részéről igyekszem erre fókuszálni a figyelmem, és nektek is segíteni ebben. Használjuk a külvilágot belső tükörként is!
Aki kíváncsi saját feladatára, várom jelentkezését egy egyéni elemzésre: Tóthné Bocsi Szilvia tel.: 30-8510853

AZ ELHÚZÓDÓ SERDÜLŐKOR
Akik nem tudnak felnőni
Hányszor fordul elő valamennyiünkkel — meglett felnőtt emberként is —, hogy nem éppen felnőtt módon viselkedünk, nem vagyunk “arányosak” a helyzettel, a feladatokkal, nem vállalunk felelősséget tetteinkért, vagy éppen elmenekülünk a cselekvéstől. Mert olykor nemigen tudjuk, hogy most éppen milyen minőségben vagyunk jelen a helyzetben. Máskor pedig, mint egy kamasz, ingadozunk aközött, hogy jól tudjuk, mit is kell tenni "túl jól", hirtelen, hevesen és meggondolatlanul — és aközött, hogy tétován várunk valaki támogatására. “Belső színházunkban” olykor megjelenítünk egy számunkra fontos személyt, segítségül hívunk egy úgynevezett szignifikáns másikat, aki mintául szolgálhat, hogyan is kellene, vagy lehetne viselkedni az adott helyzetben. Amennyiben tudatosak vagyunk e bizonytalanságról, ez szolgálhatja fejlődésünket, mert mond valamit rólunk és a helyzetről.
A Péter Pán szindróma
A jelenség vizsgálatában induljunk ki a Péter Pán meséből. Mint tudjuk, a mesék mondák, legendák Jung vagy Bettelheim kifejezésével archetipikus, illetve — Eric Berne fogalmaival — sorskönyvi mintákat tartalmaznak. Péter Pán meséje, annak az embernek a története, aki nem nőtt fel. Az "örök gyermek" vagy a "Péter Pán szindróma", a gyermekkor fejlődési szintjén megrekedt felnőtt ember jellemzője. Az ilyen ember nem vállal életkorának megfelelő tevékenységeket, s úgy éli életét, mint egy nagyra nőtt kisgyermek. Sokszor találhat létmódja igazolására szocializált tevékenységi formákat, társadalmilag elfogadható foglalatosságokat, tevékenységeket melyekben megengedett a gyermeki viszonyulás kiélése. Nem is annyira a pályaválasztás a lényeges szempont a Péter Pan szindróma felismerésében, hanem az a mód, ahogyan belülről megéli saját identitását, életének értelmét. A Péter Pán típusú ember (a sorskönyvi tudattalan döntés értelmében) döntött: örök gyermek marad. Nem fog felnőni, kevéssé használja majd a Felnőtt énállapotát, örömei gyermeki örömök lesznek. Nem vállalja a felnőttség kihívását, s ezzel kerüli az elköteleződést.
Amennyiben esetleg szülővé válik, saját gyermekei iránt nem képes kielégítő módon felelősséget vállalni, azt lehetőleg másra ruházza és elvárja, hogy egy fejlett Felnőtt énállapottal bíró személy (szülő, társ, testvér, rokon, nagyszülő) átvállalja a döntéssel járó "terheket". A felelősséget is az viseli, aki "felel" a gyermek igényeire. Ahogy ez lenni szokott, erre a szerepre akadnak is jelentkezők: mintha azok akik, keresik mások "megmentését", felismernék, hogy Péter Pánnak a sorskönyvében egy be nem töltött szerep, szereplőre vár. Ilyen volt Wendy, aki ebben a furcsa és sokatmondó mesében nem ugyanazt az életidőt élte, amit kis megmentett áldozata Peter élt. Péter Pán számára az idő a gyermekkorban állt meg. Ahhoz, hogy ezt a gyermeklétet élni tudja, meg kellett teremtenie Seholsincs Szigetet. Ez az a Donald Winnicott által "potenciális tér"-nek, vagy "átmeneti tér"-nek nevezett hely, amely mindenki gyermekkorában jelen van átmeneti tárgyakkal benépesítve. Ezeket az átmeneti tárgyakat a gyermek alkotja meg, úgy, hogy (tudattalanul) önmaga és édesanyja közötti kötődés érzéseivel ruházza fel. Az "elég jó" anya – gyermek kapcsolatban ezek a tárgyak idővel szerepüket vesztik, s tárgyi valóság mivoltukban a semmibe tűnnek, ahonnan jöttek. Az érzelmi emléktár mélyen megőrzi, ám későbbi életkorokban a kultúra, a művészet, a baráti csoportok intimitása tölti be a "potenciális tér" régi funkciót. Ugyanezt a szerepet tölti be az egyéni, ill. csoportos "terápiás tér", s a kliensek emiatt is keresik.
A Péter Pán szindrómában élők vezető érzései "vegytisztán" a Berne - féle “Ne nőj fel” gátló parancsban gyökereznek. Ez a "Ne légy korodnál!" parancsának egyik egyértelmű iránya: "Légy kisebb életkorodnál!". A Péter Pán típusú sorskönyvvel rendelkező emberek, az elhúzódó serdülőkori krízisben levő felnőttekkel ellentétben, nem önazonosságuk problémái miatt fordulnak pszichológushoz.
3. A felnőttkorú serdülők
Az a jelenség, amit "elhúzódó serdülőkornak" nevezek, mechanizmusaiban más, mint az "örök gyermek" Péter Pánt vezérlő parancs és döntés. E csoport, amelyről írok, olyan felnőtt emberekből áll, akiket kettős keresés jellemez: "Hogyan lehetne ilyennek maradni, amilyen vagyok?" — és a "Miként változhatnék?". Mondhatnánk, hogy e kliensek sóvárognak a változás után, miközben ellenállnak ennek. Ők kifejezetten kívánják a Péter Pán jelenségtől való szabadulást, s túl is léptek már ezen, miközben igazi kibontakozásuk a felnőttség felé elakadt. Az "örökké gyermeknek maradni" belső döntését átírták, lélekben eljutottak a serdülőkor korszakáig, miközben biológiailag már felnőtté váltak.
A felnőtté válás záradéka
A Péter Pán típusú egyén esetében viszonylag egyértelmű az alakulás: a sorskönyvi programozás következtében arra a döntésre jut, hogy ő nem fog felnőni, örökké gyermek marad. Ezzel konzerválja a gyermeki létét, mert az a biztonságos, a jól ismert, vagy mert a későbbi életkorok esetleg rémisztőek lehetnek.
Az elhúzódó serdülőkorra a kettős korai programozás jellemző. Egyrészt tartalmazza a Péter Pán-féle "Ne nőj fel!" gátló parancsot, s ennek teljesítését. Másrész, ehhez kapcsoltan, egy feltételekhez kötött engedély is jelen van e programozásban: bizonyos feltételek mellett "Lehetsz a korodnak megfelelő, ha ". Ezt a korlátozás a gyermek egy másik gátló paranccsal «oldja fel»: "Akkor, ha nem mutatom ki érzéseimet, ha nem tartozom sehova, vagy ha bensőségesen és szexuálisan nem kerülök közel másokhoz, felnőtté válhatok!". A korai gyermekkorban észlelt feltételek belülre kerültek, így a gyermek saját fejlődési döntését hozza meg azáltal, ha "mágikusan" arra a következtetésre jut, hogy a felnőtté válásnak biztosan az lehet az ára "ha valahogy úgy csinálom, ahogy a környezetem közvetíti" (első szám első személyben, mert nem mondják neki, hanem saját döntését ismételi).
A paradox ebben a feltételhez kötött engedélyben az, hogy a feltétel általában egy olyan gátló parancs, melynek teljesítése nem teszi lehetővé a felnőttség elérését.
Az ellentmondásos belső parancsok, egymásba fonódó gátlások és feltételekhez kötött engedélyek hatásukban olyan "kettős kötés"-ként működnek, melyekből nehéz szabadulni. Legtöbb esetben a fejlődés megrekedését eredményezik, viszont egyben örök reményt és kihívást is jelent, hogy egyszer csak sikerül majd a többi hozzám hasonlóhoz élnem, éreznem, lennem.
Ez egy záradék, mely az egyén Szülő énállapotából, tehát belülről köti feltételekhez a fejlődést: " Csak akkor ha ...". A Péter Pánt szindróma abban tér el lényegesen e csoportba tartozó felnőttektől, hogy benne nem működik ez a záradék, fel sem merül a felnőtt élet vágyása.
Ezek az emberek valamiként felnőtt életmódot folytatnak, szakmát, hivatást választottak (igaz, legtöbb esetben ideiglenesen), munkába járnak, rendes havi keresettel rendelkeznek, családjuk van, gyermekeket nevelnek, házat építenek. Ki mondaná, hogy az ilyen emberek nem felnőttek? A megnyilvánulás ezen szintjén viselik a felnőttség látható jeleit. Ezt nevezi Berne "T-shirt"-nek, amivel arra utal, hogy vannak olyan pólók, melyekre egy felirat van írva, mely a társas kapcsolatoknak üzen valamit, ám a póló belsejére, ami más számára nem látható, éppen az ellenkezője van írva. Winnicott e pszichés jelenséget "false self"-ként (ál-énként) írja le, mely védi a "valódi", sérülékeny ént (true self).
Valami elégtelenségérzés készteti őket, hogy pszichológiai segítséget keressenek: később, több találkozás után mutatkozik meg az, hogy "nem hiszik el" önmagukről, hogy felnőttek, mert olyan gyermekkorból, illetve serdülőkorból származó sorskönyvi, hiedelmeket, téves meggyőződéseket raktároztak el tudattalanul, melyek fékezik felnőtté válásukat. Mindez a Winnicott-féle "hiteles én" megnyilvánulásához tartozik, mely csak akkor bújik elő, ha a terapeuta elfogadását és kötődését bizonyítottnak látják.
Felvetődik néhány kérdés. Milyen az az életszakasz, amelyikben megrekednek e felnőtt korú serdülők? Más szóval, mi is jellemzi a serdülőkor életciklusát és az azt követőt, melyet oly nehezen ér el az általam leírt kliensek csoportja. Milyen identitás-lehetőségeket kínál a társadalmi szerkezet, miként kell társnak, szülőnek, felelősnek, hozzáértőnek, munkavállalónak, elkötelezettnek lenni stb.?

részlet Dr. Túri Zoltán tanulmányából
http://invitelweb.hu/turi.zoltan/tanulmany.htm