Az emberi élet 12 fázisa- asztrológiai házak
A humanisztikus asztrológia kutatásának tárgya az ember, s az ember sorsterve - ezért mindenek előtt azt vizsgáljuk, hogyan érvényesül a jegyek és házak tizenkét egymást követő lépcsőfoka az ember élete során.
1. ház (Kos) - születés (Ascendens) és a csecsemőkor első fele: Az én megjelenik a világban, s helyet, figyelmet, szeretetet-energiát követel magának. Az újszülött fejjel előre (Kos) a világba nyomul: a nem látható létből a látható létbe, a duális egységből az önállóságba, a feloldódásból a lehatároltságba, a védettségből a küzdelmes létbe. A szülés során hihetetlen erők nyomják, préselik a magzatot a szülőcsatornán keresztül. A megszületés óriási harccal, vérrel és fájdalommal jár. Ezután hosszú idő még, amíg a testbe költözés folyamata befejeződik. Erről a szellemi gyógyító, Barbara Ann Brennan így ír: "Azok az újszülöttek, akiket megfigyeltem, azzal küzdöttek, hogy nagyon tág, nyitott fejtető-csakrájukon keresztül bepréseljék magukat egy parányi bébi testének fogságába."
2. ház (Bika) - a csecsemőkor második fele: A csecsemő elfogadja az inkarnációt, és élvezni kezdi az anyagi létformát. Az anyatejet, az anyai test melegét, az ízeket, az illatokat, a kellemes hangokat, az érintést és a simogatást. Testi gyarapodásnak, fejlődésnek indul.
3. ház (Ikrek-analóg) - 2-3 éves kor: Az önálló mozgás, a járás és a beszéd tanulása. A kisgyermek fölfedezi a környezetét, mindenre kíváncsi, mindent megérint, mindent a kezébe fog; meg akarja érteni a világot. Az archaikus érzékelést felváltja a nyelvi és gondolati rendszerek kiépülése.
4. ház (Rák-analóg) - 4 éves kor: A gyermeket a család kezdi önálló individuumnak tekinteni, s elvárja, hogy alkalmazkodjék a környezetéhez. Ez a szocializáció időszaka. A gyermek megismeri a "jó" és a "rossz" fogalmát, valamint a családra, kultúrára és emberi fajunkra jellemző erkölcsi, etikai normákat. Ebben az időszakban jelentkezik a sorsemlékezet, s megmutatkozik a családi és személyes karma megoldatlan, problémás mintázata. Az ezt felidéző esemény gyakran traumatizáló élmény, de a család védett közegében csupán a későbbiek miniatűr házi főpróbájának tűnik ez a - főként a lélek mélyén lejátszódó - dráma. A traumát az Én igyekszik a szőnyeg alá seperni, a tudattalanba tolni és elfelejteni.
5. ház (Oroszlán) - óvodás kor: A napsugaras gyermekkor évei. Az életenergiáknak az életörömök általi megtapasztalása és kiélése. Az önálló játék, a kreatív fantázia kiteljesedésének ideje. A játék a folyamatos teremtés állapota: a gyermek holt tárgyakat, bábokat kelt önálló életre, meghatározva egyéniségüket és sorsukat. Ebben az életkorban kap hangsúlyt az (auto)szexualitásban rejlő életenergia- és örömforrás felfedezése is.
6. ház (Szűz) - a látencia időszaka: A világ elemző vizsgálata, az értelmi csiszolódás ideje: az iskoláskor (a második, immár nem-spontán, nem-örömteli, nem-könnyed merkúri időszak). A gyermek számra a napi rutin és az értelmi munkálkodás eleme összekapcsolódik.
7. ház (Mérleg-analóg) - korai serdülőkor: Nagy jelentőségű, ám nem eléggé ismert létfázis. Ekkor támad fel a másik ember iránti érdeklődés. Beköszönt az egymást tükröző nagy barátságok és az első, plátói szerelmek időszaka. Csipkerózsika-álmából ismét felébred a szexualitás, a másik nem vonzereje.
8. ház (Skorpió) - a serdülőkor második fele: Hatalmas arányú testi-lelki-hormonális változás, átalakulás kezdődik. Az Én és környezete alig tud ezzel a hihetetlen sebességű metamorfózissal lépést tartani. A serdülő a helyét keresi a világban. Nem tudja, ki ő, és mi dolga van itt. Lázad minden és mindenki ellen. Fittyet hányva a veszélynek kísérti önmaga és a világ határait. A kapcsolati, családi és érzelmi válságok elmélyülnek, s gyakran totális váltást, legtöbbször az otthontól való (érzelmi vagy gyakorlati) elszakadást eredményeznek. Ám a serdülőkor legsötétebb, legzavarosabb időszaka nemsokára véget ér, s az Én magára talál: a gyermekből felnőtt lesz, a lányból nő, a fiúból férfi.
9. ház (Nyilas) - fiatal felnőttkor: Óriási lendülettel, hittel indul neki az Én a nagybetűs életnek. Úgy érzi: nincs számára lehetetlen, mindenre vállalkozhat, mindennel szembenézhet, képes bármely akadályt legyőzni. Ez az első szakmai kihívások, az egyetemi, főiskolai tanulmányok, a hosszabb külföldi tartózkodás, a tanulmányutak ideje.
10. ház (Bak) - általában 29-től 42 éves korig: Ez az időszak legtöbbször a Szaturnusz bolygónak a születési horoszkópban elfoglalt helyéhez való visszatérésével indul, nehézségekkel, válságokkal terhes időszakot hozva. E létfázis teremti meg a személyiség hitelét, súlyát. Az Én elkezdi komolyan venni önmagát, szerepét és feladatát a világban, a társadalomban. Gyakran ekkor érzi először: ideje megházasodni, gyermeket vállalni. Építeni kezdi önmagát, a jövőjét. Családja érdekében gyakran valódi építkezésbe fog. Munkájában, hivatásában is igyekszik felmutatni és hasznosítani belső értékeit, megszilárdítani helyzetét, előre lépni.
11. ház (Vízöntő) - általában 42-72 éves korig: E létfázis képe hiányzik a köztudatból. Kezdetét legtöbbször az ún. életközepi válság jelenti (amikor az Uránusz bolygó szembekerül a születési horoszkópban elfoglalt helyével). Az ember ilyenkor felteszi magának a kérdést: mi a valódi dolgom a világban? Vajon szerepem kimerül-e csupán a kötelességeim teljesítésében? Vagy van valami, ami csak rám vár, amit csak én tudok véghezvinni? Az Én előtt álló kihívás: kilépni a családi, társadalmi "programozottságból", s szilárd, szabad, független háromdimenziós személyiségként elindulni - a felismert igazságok és törvényszerűségek alapján - a maga által kijelölt úton. Minden életszakasz magában hordozza azonban az árnyékát. E létfázis megvalósulása gyakran az ellenkezőjébe fordul: sokan politikai, társadalmi, kereskedelmi szervezetek céljait vakon magukévá téve, azok támogatásától függve élik át ezt az időszakot.
12. ház (halak) - idős kor: Az ember aktív önépítő pályaíve véget ért, földi útjának utolsó szakaszát kezdi meg. Szilárd, kemény személyiségvonásaira nincs szükség többé: feloldódhat a környezetében, s tökéletes önzetlenséggel adhat magából mindent, ami másnak még hasznos lehet. Az öregkori szeretetszolgálat ideje ez, amelynek a köztudatban élő képe a segítő, szerető nagyszülő alakja. Ennek a létfázisnak tükre és árnyéka az öregkori kényszerű elkülönítettség (magány, kórház), magába zártság (betegségek) és a családi vagy intézményes szeretetszolgálat elfogadása. A 12. ház klauzúrájában nagy nyomás alatt érlelődő, nyilvánosságtól elzárt életterületek pecsétje ebben a fázisban lehullik, s az élethosszig tartó nehezítések, tehertételek zárlata feloldódik. Mert meddig is tart egy élethossz? Biológiailag a test haláláig. Spirituálisan 72 évig. Ennyi ugyanis egy világnap, vagyis a tavaszi napéjegyenlőség pontja (a zodiákus-kör kezdete, az ún. Kos 0) ennyi idő alatt vándorol egy fokkal hátrább az állócsillagok háttere előtt. A 72. év jelzi: ha a karma betelt, szigorú béklyói lehullanak, s az Én megkapja a teljes (belső) szabadság lehetőségét. E fázis lezárása a végső elengedés: a halál, amikor az Én az elkülönültségből a nagyobb egységbe, a lehatároltságból a határtalanságba oldódik. S ebből a végtelen óceáni lebegésből válik ki a meg nem oldott karmamintázat nyugtalanító, és létezésbe, megnyilvánulásba hívó energiamátrixa.
