Önismeret

Mire való az önismeret?




Minden ember központi kérdése, hogy ismeri-e önmagát annyira, hogy nyugodt szívvel, felelősséget merjen vállalni magáért és cselekedeteiért. Szerencsére mára, a 21. században, ez a kérdés nagyon fontossá vált, és egyre több lehetőség van megismerni önmagunkat. Rengeteg tanfolyam, tréning, könyv, csoport van, ahol a fókuszban a személyiség belső felépítése a téma. Ugyanis, ez nem is olyan könnyű kérdés! Egy bizonyos szintig minden ember ismeri magát. De mikor megmagyarázhatatlan érzelmek öntenek el, vagy mikor nem értem saját reagálásom bizonyos dolgokra, vagy ha semmilyen erőfeszítés nem elég ahhoz, hogy működjön valamilyen eltervezett dolog, csak lefagyva állok, és nem tudom mit kellene csinálni, olyankor?? Ahhoz, hogy megértsük saját magunkat, meg kell ismerni  a választ arra, hogy „Ki vagyok én?”. Valamilyen szinten meg kell határozni önmagunkat. Csak akkor van esély arra, hogy önálló döntéseket hozzunk, hogy boldog felnőttek lehessünk, és hogy élvezzük az életet. Ha nem merülünk időnként magunkba, nem fogjuk tudni és érteni, hogy mi miért történik velünk, mit kell másképp csinálni, ha krízis helyzetbe kerülünk. Nem tudunk majd haladni az utunkon, amit elterveztünk magunknak.
Az önismereti munka alapfeltétele, megismerni a személyiség felépítését, működését. Mindenkinek módjában áll autonóm módon (önállóan, függetlenül) élni. Ehhez ki kell lépni a múlt fogságából. Ez egy tanulási folyamat eredménye, mely során átdolgozzuk a múlt hatásait, felkészülünk arra, hogy felelősséggel kapcsolódjunk be a jelenben zajló eseményekbe, és kreatívan tervezzük meg a jövőt.
Azt, hogy KI VAGYOK ÉN?, akkor tudhatjuk meg, ha megismerjük belső folyamatainkat, hitrendszereinket, meggyőződéseinket.
Legtöbbször ragaszkodunk ezekhez, még akkor is, ha nem a boldogságunkat szolgálják. Ha elménk úgy érzi, nem biztonságos számára a feltárás, mivel az általában a változtatást is jelentené, egyszerűen nem engedi a felszínre, a tudatos részre a dolgokat. Az agy állandóságra törekszik és nem nagyon szereti a változtatásokat. Tulajdonképpen a tudatalattinkban van az összes motivációs minta, ami alapján éljük az életünket. Létezik egy belső forgatókönyv, egy életterv, ami minden döntésünket, cselekedetünket befolyásolja. Ezt mi magunk írtuk meg 6 éves korunkban, az addigi tapasztalataink alapján.  Ennek a feltárásához a Tranzakció analízist lehet használni, Eric Berne: Emberi játszmák, Sorskönyv terápiás módszere alapján.
Hellinger szerint nem is vagyunk annyira szabadok, mint azt szívesen hisszük. Ha anélkül cselekszünk, hogy tudatában volnánk a kötődéseinknek, az nem szabad, hanem vak cselekvés. A szabad cselekvést mindenek előtt az korlátozza, hogy mindannyian hozzátartozunk egy rendszerhez (család). A rendszer definíciója: bizonyos számú elem, amelyek között bizonyos kapcsolatok állnak fenn. Bármelyik elemben bekövetkezett változás automatikusan hatást gyakorol a többi elemre is. Mindenki egy-egy családi rendszer, tehát egy-egy kapcsolatrendszer alkotórésze. Ezáltal érintett a többi családtag problémáiban is, függetlenül attól, hogy tudatában van-e ennek vagy sem.
 Ezért nagyon fontos, hogy a lehető legtisztább képünk és ismeretünk legyen a szülői házból hozott mintáinkkal és eseményekkel kapcsolatban. Gyermekkorban képekben gondolkodunk, majd tapasztalatokat szerzünk. Fogalmak, kategóriák és minősítések társulásával előítéleteket gyártunk a dolgokról, önmagunkról, a többiekről. Modellezzük a valóságot az agyban (képfal). „Előre gyártott” nézetek alakulnak ki, amik gátolják a kreatív gondolkodást. Ragaszkodunk ezekhez, mert biztonságot adnak még akkor is, ha negatív energia társul hozzá, mivel ez már ismert. Az agyunk állandóságra törekszik. Nem szereti a változásokat. A tapasztalatot beazonosítja a tudással, azt hiszi, az megfelel a valóságnak. Mindig a legelső tapasztalathoz viszonyít. Így teljesen torz énkép és világkép alakulhat ki. Önértékelésünk, önbizalmunk ezektől a visszajelzésektől és minősítésektől függ, ami valószínűleg nem egy objektív kép magunkról. Sokan hajlamosak rá, hogy folyamatosan minősítsék magukat és másokat is. Ilyenkor komoly önelfogadási problémáról van szó. A feladat ilyenkor, hogy kiderítsük, miért van ez így. Kit utánzok ezzel? Senki nem mondhatja el magáról, hogy ő tökéletes. Egyébként is ez egy viszonyítási meghatározás. A cél az lenne, hogy elfogadjam magam olyannak, amilyen vagyok, és az esetleges hiányosságaimat, hibáimat pótoljam, és megfelelő önbizalommal éljem az életem. De elfogadni csak azt lehet, amit már ismerek és szeretek. Ezért bátran el kell indulni az önmegismerés útján.

Az önismeret szintjei:

- felszínes szint: adottságaim, képességeim, tudásom, ismereteim, érdeklődésem, céljaim,   akaraterőm, kitartásom, kudarctűrő képességem

- mélyebb szint: érzéseim, viszonyulásaim, indítékaim, vágyaim, viselkedésem, szándékaim összhangja

- társas szint:
• meg tudok-e felelni az irántam támasztott követelményeknek,
• milyen vagyok különböző társadalmi szerepeimben,
• milyen hatást váltok ki másokból,
• összhangban van-e a mások által rólam visszajelzett kép az önmagamról kialakított     képpel

- Énkép, önértékelés, énvédő manőverek
• Éntudat, énidentitás, impulzuskontroll, megfigyelő én

- szülői minták ismerete, szintetizálása, sorskönyv és játszmák, belső gyermek kapcsolat, életfeladat ismerete

Az önismeretszerzés módjai
  • önmegfigyelés
•   A többi ember véleményének hasznosítása:
-   Metakommunikációs jelzéseik helyes értelmezése.
-   Őszinte, segítő barátokhoz, csoportokhoz tartozás.
•   Kritikus helyzetekben: szakember felkeresése (pszichológiai tanácsadás)
•   Önismereti igény: önismereti csoportban való részvétel
     és pszichológiai írások tanulmányozása…
 A születési személyiségelemzéshez többféle segédeszköz létezik:
-  Kronobiológiai pszichogenetika
- A számmisztika különböző formái (pl.Dan Millman: Erre születtél)
- Az asztrológia és asztrozófia születési radix elemzése
- Személyiségtesztek (http://mbti.tarhely.biz/node/1)
- Családállítás
- Enneagram (http://www.enneagram.hu/tesztek.htm)
stb.

Tehát van egy önálló tanulói út, és párhuzamosan vele, lehet külső segítségeket is igénybe venni. Szerintem minden esetben érdemes időnként megállni egy kicsit, és összegezni mire is jutottam eddig. A külső visszajelzés rendkívül fontos. Igaz, hogy mindenki csak a saját szűrőjén keresztül képes visszatükrözni engem, de ha nem nézek időnként tükörbe, egy torz kép fixálódhat újra bennem.


                                            A Lépések - Különböző módszerek

[     A legelső lépés az elcsendesedés, tehát a tudatos befelé figyelés. Ezt különböző lazító, meditációs technikákkal be lehet gyakorolni. A mai rohanó világban sajnos erre nagyon kevés időt szánunk, és egyre nagyobb, feszültséggel teli gombócot hordunk magunkban. A gondolatok áramlását lassan le kell csillapítani.
[     Második lépés a lélegzés. A különböző technikákkal befolyásolni tudjuk érzéseinket. A feszültség csökkentésére hosszú, mély kifújást, az energiával való töltekezésre mély belégzést alkalmazzunk.
[     Következő lépés, mikor már tudunk elcsendesedni, el lehet kezdeni beszélgetni önmagunkkal, mivel nemcsak fizikai lények vagyunk, hanem spirituálisak is. Hogy honnan jönnek a válaszok? Ennek megválaszolása egyéni hit kérdése. De ami épít, buzdít, vígasztal, rossz nem lehet.
[     Érdemes naplót vezetni a tapasztalatokról, érzésekről, ugyanis nem biztos, hogy mindent tudunk rögtön értelmezni, de később visszaolvasva már megértjük azt. A másik, amiért érdemes leírni gondolatainkat, hogy ha elvontabb, spirituálisabb élményeinkről írunk, összekapcsoljuk jobb és bal agyféltekénket, és így sokkal kreatívabbak leszünk magunkkal is, és mélyebb felismerésekre juthatunk.
[     Az igazi önismereti munka innen kezdődik. Nincs konkrét séma, vagy szabály, hogy merre érdemes elindulni. Lehet egyedül, csoportban, tanácsadóval, vagy párhuzamosan.
[     Különböző módszerek állnak a rendelkezésünkre: önismereti könyvek, előadások, interaktív tanuló csoportok, tanácsadók igénybevétele.
[     Probléma, elakadás esetén, vagy krízishelyzetben lehetőség van terápiás segítséget  kérni. Itt is több lehetőség közül lehet választani. Vannak klasszikus pszichoterápiák, és vannak alternatív kezelési módok.


Nagyon fontos! 
Mivel ezek a programok önismereti csoportban zajlanak, a jól működő csoport-dinamika segítségével időnként nagyon komoly, mély, akár traumatizált egyéni élmények is a felszínre kerülhetnek , aminek fontos a további feldolgozása. Akkor jelentkezz, ha készen vagy akár ezeknek a szembenézésére is! És vállalod, hogy erről beszámolsz, mert ha az én kompetenciám hatókörén kívül esik a feldolgozás, akkor tovább kell menned más szakemberhez, segítőhöz. Ezek az önismereti csoportok nem helyettesítik a pszichoterápiát! Továbbá fontos, ha máshova is jársz önismeretbe, terápiába, gyógyításra, azt feltétlenül közöld, mert összekuszálódhatnak a szálak, és beláthatatlan következménnyel járhat, ha egyszerre több folyamat van beindítva. Ugyanazon folyamatot lehet több segítőnek kezelni, de csak együttműködve érdemes. Mivel én nem csak "laza, spirituális" témákkal dolgozom, benned is mélyebb, pszichológiai szinteket érinthetnek a technikák. Ezért a háttérben vannak szakemberek, akikhez fordulhatunk, illetve én is rendszeres szupervízióba járok az aktuális ügyekkel, hogy empatikus, de objektív tudjak maradni.



Pszichiátriai betegségben szenvedők, 
aktív pszichoterápiában való részvevők, 
tudatmódosító szereket rendszeresen használók, 

nem tudnak nálam a tréningeken részt venni!

Tehát vedd komolyan az önismereti munkát, és tudd, hogy magadért teszed, mert csak így lehetsz autonóm, felnőtt, boldog ember!