Integrál szemlélet

Integrál szemlélet

Az integrál szemlélet egy szintetizáló szakmai irányzat, amelyet a világhírű amerikai filozófus, író, Ken Wilber alkotott meg és mára több millió képviselője van szerte a világon. A rendkívül izgalmas elmélet- és gyakorlatrendszer szakértői módon szintetizálja a nyugati pszichoterápiás, pszichológiai ismereteket, valamint a spirituális bölcseleti hagyományok tudatról szóló tanításait. Az így kapott teljes spektrumú emberképet alkalmazza az élet minden területére, úgymint a gyógyítás, az orvoslás, a pszichoterápia, a coaching, a közgazdaságtan, az üzleti élet, a jog, az ökológia, a politika és a művészet területeire.
Az integrál szemlélet egyszerre kelet és nyugat szintézise, tudomány és spiritualitás (vallás és misztika) szintézise, test és elme szintézise, egyén és társadalom szintézise. Az ember lelki és szellemi ismeretei mellett kitér az evolúció, a társadalom, a kultúra és az ökológia kérdéseire. Integrálja az ősi évezredes bölcseleti tudást a modern tudomány ismereteivel. Az integrált rendszer hátterében több száz – az előbb említett – rendszer és sok ezer szakirodalom módszeres és szisztematikus összevetése áll.

Kvadránsok, szintek

A négy kvadráns

Az integrál elmélet szerint legalább négy, tovább már nem redukálható (szubjektív, interszubjektív, objektív és interobjektív) perspektíva létezik, amelyeket mindenképpen számításba kell vennünk, amikor a valóság bármely aspektusát meg akarjuk érteni. Ezért az összes kvadráns azt az egyszerű felismerést fejezi ki, hogy mindent legalább két alapvető oldalról közelíthetünk meg: 1.) belső és külső szemszögből és 2.) egyes vagy többes számú perspektívából. Ez a négy kvadráns a valóság négy dimenzióját is képviseli. Ezek a dimenziók a világ tényleges aspektusai, amelyek minden egyes pillanatban jelen vannak. Például minden embernek van valamilyen szubjektív tapasztalata és szándéka (ezt hívjuk belsőnek), és van számos megfigyelhető viselkedésük és élettani folyamatuk (ezt hívjuk külsőnek). A csoportok belső oldalát általában interszubjektív kulturális valóságnak nevezzük, míg a külső oldalukat ökológiai és szociális rendszereknek, amelyek az interobjektív dinamika alapján szerveződnek. Ezt a négy dimenziót négy alapvető névmás fejezi ki: „én”, „mi”, „az” és „azok”. Mindegyik névmás a kvadráns-modell egy-egy részét fejezi ki: az „én” képviseli a bal felső (BF), a „mi” a bal alsó (BA), az „az” a jobb felső (JF), az „azok” pedig a bal alsó (JA) negyedet.
Az integrál szemlélet azt vallja, hogy nem tudjuk megérteni a valóság egyik részletét sem, ha a megismerésünket a négy közül csak valamelyik nézőpontra korlátozzuk, hanem figyelembe kell vennünk mind a négy perspektívát.

A szintek

Minden egyes kvadránsban fejlődési szintek vannak. Belül, a baloldali negyedekben vannak a mélységi szintek, a külső, jobboldali negyedekben pedig a komplexitási szintek és az egyes kvadránsok szintjei együtt járnak a többi kvadráns szintjeivel. Például a magas vérnyomású (JF) törtető vállalatvezető (BF) leginkább a tudományos-racionális kultúrában vagy szubkultúrában (BA) található meg, amely többnyire ipari nagyvállalatokban (JA) szokott előfordulni. Az egyes kvadránsok szintjei vagy másképpen hullámai egy holarchiát szemléltetnek, ami olyan hierarchiát jelent, amelyben minden új szint meghaladja a korábbi szintek korlátait, de magába foglalja ezeknek a szinteknek a legfontosabb aspektusait. Így minden hullám megörökli a múlt hullámát és új szerveződési szintet vagy képességet ad a hierarchiához. Ennek eredményeként minden komplexitási vagy mélységi szint egyszerre része egy nagyobb struktúrának, és az egész struktúrának, miközben saját maga is egy egészet képvisel. A szubjektív téren az érzékeléseket meghaladják és tartalmazzák az impulzusok, amelyeket meghaladnak és tartalmaznak az érzelmek, amelyeket meghaladnak és tartalmaznak a szimbólumok, amelyeket meghaladnak és tartalmaznak a fogalmak. Ehhez hasonló módon az interszubjektív tartományban ez a dinamika bukkan fel az archaikus értelmezésektől a mágikus magyarázatokig, a mitikus történetektől a racionális nézeteken át az integrál szemléletig tartó íven. Az objektív tartományban ezt a mozgást látjuk az atomoktól a molekulákon át a sejtekig, a szövetekig, a szervekig. Az interobjektív tartományban pedig a galaxisoktól a bolygókig, az ökoszisztémákig, a családokig és a falvakig terjed a sor. Függetlenül attól, hogy az egyes kutatók hol húznák meg a szintek közötti vonalakat, minden kvadránsban világosan kivehető egy általános evolúciós vagy fejlődési mintázat: beburkolózik a mélység (vagyis egyre több réteget vesz magára), nő a komplexitás (vagyis kiterjed és egyre több minden tartozik bele).

A tudat fejlődése

Wilber több, mint száz premodern, modern és posztmodern, keleti és nyugati, tudományos és spirituális fejlődési modell ismereteit foglalta össze és rendezte el  9+1 szinten, ahol a magasabb szintek magukban foglalják az alattuk lévőket. A szintek kulcsszavakban:
  1. Szenzoros fizikai: az első életév, az én még egybeolvad a körülvevő anyagi világgal.
  2. Fantazmikus-érzelmi: a második-harmadik életév, kialakulnak a testi én határai, azaz a gyermek meg tudja különbözetni magát a fizikai környezetétől, de az érzelmi énje összeolvad a körülötte lévőkkel. Egocentrikus nézet, úgy hiszi, a világ azt érzi, látja és akarja, amit ő
  3. Leképező elme: 3 és 6 éves kor között, a gyermek ráébred, hogy érzelmileg különáll másoktól. Az elme képeket, szimbólumokat, fogalmakat tartalmaz.
  4. Szabály-/szerep-elme: 7-12 éves kor között, mentális szerepek, szabályok megalkotása és felvétele, képes megismerni a másik személy nézőpontját. Etnocentrikus nézet, fontos a csoportnak való megfelelés.
  5. Racionális elme: 12 éves kortól, képesség az elvont gondolkodásra, hipotézisek alkotására, a konvenciók határait meghaladó gondolkodásra, világcentrikus nézőpont.
  6. Integrál tudat: test és lélek egysége, jobb és bal agyfélteke szinkronizálódik, víziólogika(a begyűjtött információk új, kreatív egysége állnak össze). Több szempont elfogadása egyidejűleg, különböző rendszerek összekapcsolása.
  7. Okkult (pszichikus): az evilág és a spirituális világ határa, a határon innen. A szubtilis valóságot intuitíven tapasztalja. Jelenségek: telepátia, prekogníció, tisztánlátás, testen kívüli élmény, jóslás szimbólumrendszerekkel, sorsszerűség érzése, bioenergetika.
  8. Szubtilis: az evilág és a spirituális világ határa, a határon túl, érzékszerveken túli spirituális valóság tudatos és közvetlen érzékelése: pl. fehér isteni fény érzékelése, sámán révülés, tudatos álom.
  9. Kauzális: kezdet és vég nélküli, örökké jelenlevő tiszta tudatosság. Kiterjedt nyílt tér, ahol minden jelenség felbukkan és eltűnik.
  10. Nonduális (nemkettős): a Tudó Tudat és a megnyilvánult világ egysége.

    Fejlődésvonalak

    A fejlődésvonalakkal is leírhatjuk azokat az egyes képességeket, amelyek szintenként fejlődnek ki a valóságnak a kvadránsok által megjelenített aspektusaiban. Az élmények egyéni-belső negyedében a fejlődésvonalak része a kognitív, érzelmi, emberek közötti és morális képességek – jóllehet nem korlátozódik csupán ezekre. Ezeket a képességeket gyakran emlegetik az ember sokféle intelligenciájaként. Ennek az a háttere, hogy mindannyian fejlettebbek vagyunk bizonyos területeken, mint másokon. Az integrál elmélet pszichográfon ábrázolja az emberek sajátos fejlődési profiljának egyes vonalait.
    Első szintMásodik szintHarmadik szintA KÜLÖNFÉLE INTELLIGENCIÁKA TUDAT SZINTJEIPszichográfKognitívInterperszonálisPszichoszexuálisÉrzelmiErkölcsi

    A fejlődésvonalak nagyszerű példát nyújtanak arra, hogyan hasznosítja az integrál elmélet sok más tudományterület tudásanyagát. A vonalak azért is fontosak az integrál szakemberek számára, mert minden egyes kvadránsnak azokat az oldalait mutatják fel, ahol fejlődés vagy evolúció zajlik. Ha tudatában vagyunk a növekedés konkrét dinamikájának és az ilyen átalakulások tipikus ívének, akkor szakemberként jobban tudjuk támogatni s jobban ki tudjuk aknázni ezeket a fejlődési áramlatokat. Ennek következtében az integrál felmérések gyakran azt azonosítják, hogy mely vonalak erősek és melyekre kell odafigyelni, és a fejlettebbek segítségével tágíthatják a fejletlenebbek korlátait. Ha ismeri a különböző vonalak fejlettségi szintjeit, akkor az integrál szakember értékes információkat szerezhet az adott helyzet valóságairól, és ezek használatával optimális módon javíthat rajta.

Spiráldinamika

A spiráldinamika az integrál pszichológia által összesített több mint száz fejlődési modell egyike. Az ember világnézetét, értékrendjét írja le, minden szinthez egy színt társítva. Kidolgozója az amerikai pszichológia professzor Graves, ill. a tanítványai, Beck és Cowan. A fejlődés spirális vonalban történő ábrázolásának fontos szerepe van: a magasabb szintek egyre növekvő komplexitását mutatja, ahol minden szint az azt megelőző szint eggyel jobb verziója. Összesen kilenc szintet írtak le, három “emeletre” bontva őket. Az első emelt szintjeinek célja a létfenntartás, az emberek itt meg vannak győzve arról, hogy az ő nézőpontjuk, értékrendjük a helyes, az igazi. A második emeletre lépve alakul át ez a világnézet, és elfogadják, hogy más értékrend, világnézet is lehet helyes, ill. a korábbi szinteket elfogadva rendszerbe foglalják azokat. A harmadik emelet a transzperszonális emelet, a modell szerzői nem írták le részletesen, csak utaltak a létezésére.

A spiráldinamika szintjei

Bézs: archaikus-ösztönös, ez a szint tisztán a túlélésről szól. A legfontosabb az élelem, víz, szex és biztonság megléte. A szokások és az ösztönök a túlélést szolgálják. Nincs elkülönült énérzés, az ember hordákban verődve él.
Előfordulása: ősközösségek, újszülöttek, a mentális hanyatlás állapota idős korban, Alzheimer kór végstádiuma, hajléktalan élet, éhező tömegek, katasztrófa sújtotta területen élők.
Bíbor: mágikus-animisztikus gondolkodás jellemző. A világot jó és rossz szellemek népesítik be, akik befolyásolhatják a világ történéseit, ezért az emberek felajánlásokat tesznek nekik, mágikus rituálékat végeznek és törzsekben élnek. Fontos a klán, az ősök tisztelete, az engedelmesség.
Megnyilvánulása: amulettek viselete, babonákban való hit, voodoo, a harmadik világ társadalmaiban gyakori.
Piros: hatalom, erőszak, impulzivitás, hősies tettek, egocentrizmus szintje. Zsákmányoló, terjeszkedő, másokat elsöprő. Különválik a jó és a rossz, istenek, nagyhatalmú vezérek jelennek meg, akiknek engedelmeskedni kell.
Megjelenése: háborúk, maffia, szenvedélybetegség.
Kék: struktúrát hoz az anarchia helyébe, rend, fegyelem,autoritás, hierarchia, dogmák, bürokrácia a meghatározóak. Elvárt az engedelmesség, a kötelességek teljesítése, a csoportnormák követése, az élvezetekről, való lemondás. A szabályok tiszták, adott, hogy mi számít jónak/rossznak, ezek a válaszok megkérdőjelezhetetlenek.
Megjelenése: feudalizmus, vallási fundamentalizmus, totalitárius rendszerek.
Narancs: a tudomány, a tudományos eredmények a meghatározóak. A törtetés, önérvényesítés,a függetlenség érzése, a profit, a teljesítmény, hatékonyság, az eredmények, a tervezés és a célok elérése fontos. Képes az analitikus problémamegoldásra, a komplex döntések meghozására.
Megjelenése:a jelenlegi nyugati világ, multicégek, materializmus.
Zöld: a közösség áll a fókuszban, az elfogadás, nyitottság, őszinteség, empátia jelentik a fő értékeket. Megjelenik az igény a belső tartalmak felfedezésére, az önismeretre. Az emberek érzékennyé válnak az ökológiai problémákra, keresek azok megoldásait.
Megjelenése: környezetvédő csoportok, személyközpontú pszichoterápia, humanisztikus és transzperszonális pszichológia, állatvédelem, emberi jogok.
Sárga: az integráció, rugalmasság, spontaneitás jelentik a prioritásokat. Elfogadja az eseményeket azok ellentmondásival együtt. Rendelkezésre áll számára az össze korábbi szint működésmódja. Kreatív, a probléma lényegét érintő praktikus megoldásokat talál, nyertes-nyertes helyzetre törekszik.
Türkiz: a lét teljességét éli, életmódja minimalista. Univerzális, komplex rendszerekben gondolkodik. Számára az élet fontos, nem a személyes lét, minden élőlény jójára törekszik.
Korall: egyelőre nem tudták leírni.

A kentaur tudatosság


A kentaur tudatosság
Manapság úton-útfélen hallhatunk az emberiség fejlődéséről, felemelkedéséről és a magasabb tudatossági szintekről. De mégis milyen ez a következő fejlődési lépcsőfok, ami felé tartunk?
A wilberi modellben a mai nyugati társadalmakat a létra ötödik fokán találjuk. Miközben kultúránkat az ötös szint, a racionális elme értékrendje hatja át, fokozatosan kirajzolódik egy új lépcsőfok, egy magasabb tudatossági szint a fejlődésben (hatos szint), amelyet Ken Wilber kentaurnak nevezett el.

Újfajta kognitív működés: a víziólogika

A hálózati logika, vagy víziólogika egy integráló és szintetizáló tudatossági forma, amely a racionális elmére jellemző kettőségekben való gondolkodást (egy dolog vagy ilyen vagy olyan lehet) meghaladva képes az egyes részleteket összerakni és meglátni bennük a kölcsönhatások hálózatait. Ez az újfajta működés annak köszönhető, hogy a jobb és bal agyfélteke működése szinkronizálódik. A bal agyfélteke által összegyűjtött nagymennyiségű absztrakt információt a jobb agyfélteke egy új, értelmes egységbe rendezi, és egy képben mutatja meg az egyén számára, aki így képessé válik egyidejűleg látni a jobb agyfélteke által mutatott, gyakran szimbolikus képet, és megérteni annak racionális jelentését.
A német kémikus, Kekulé álma remekül példázza a víziólogika működését. Amikor Kekulé a benzol képletén és a hat szén helyzetén gondolkodott, álmában hat kis majmot látott, akik egymás farkát kergették körbe-körbe. A kergetőző majmok képének köszönhetően ismerte fel, hogy a benzol szénatomjai gyűrűt alkotnak.
A víziólogika az intuíció operatív szintje, és fontos elkülöníteni a spirituális intuíciótól. Az operatív intuíció működése esetén ugyanis az általunk addig begyűjtött információk rendeződnek új egységbe, míg a spirituális intuíció révén a személyes énen túli információk kerülnek a tudatba.

Globális perspektíva

A víziólogikával megjelenő magas fokú integratív képesség magával hozza a magasan integrált én kialakulását is. Wilber azért nevezi kentaurnak a tudatfejlődés ezen fokát, mert itt jelenik meg a test és elme egysége egy viszonylag autonóm énben. Ebben a szakaszban a megfigyelő én kezdi meghaladni a testet és az elmét, tehát nem csak az elme szemléli a világot, hanem megjelenik a megfigyelő én, és az szemléli az elmét és a világot.
A kentaur tudatosságú ember számára a konvencionális társadalmi szerepek és szabályok többé nem jelentenek kényszerítő erejű, kötelező valóságot, inkább opcionális lehetőségként tekint rájuk. Valódi globális perspektívával rendelkezik, amelynek alapja az összes lehetséges nézőpont átlátásának képessége. Azonban ez a képesség azzal jár, hogy egyetlen nézőpont se válik kitüntetetté, amelyet a személy a többi fölé helyezne. Kialakul egy olyan hozzáállás, hogy „minden relatív, nincs tehát jó és rossz, egyik álláspont se különb, mint a másik”. A biztos talaj elvesztése gyakran zavartsággal és döntésképtelenséggel járhat.
Globális szemlélete révén értékrendjét a világcentrikus nézőpont határozza meg: nem elégszik meg azzal, ha valami a saját csoportja, nagyobb közössége, országa számára előnyös, hanem döntéseinél az egész emberiség javát tartja szem előtt.

A 3-2-1 gyakorlat az árnyék integrálására

2013. ápr. 5. | Nincs hozzászólás
A 3-2-1 gyakorlat az árnyék integrálására
Ken Wilber Az átalakulás három alappillére című videójában többször említette a 3-2-1 folyamatot, mint az árnyék integrálásának hatékony módját. A mai bejegyzésben az Integrál Életmód Gyakorlatok Árnyék moduljának eme kulcsfontosságú elemével ismerkedünk meg, amely lehetővé teszi, hogy az elnyomott, letagadott tudattalan részeinkkel dolgozhassunk.
A 3-2-1 gyakorlat nézőpontváltásokat alkalmaz az árnyék tartalmának azonosítására és integrálására, innen a neve is: a 3 a harmadik személy, a 2 a második személy, az 1 pedig az első személy nézőpontjára utal. A gyakorlat során a fenti három perspektívát vesszük föl a harmadik személy nézőpontjától haladva az első személy nézőpontja felé.
Minden elutasított részünk eredetileg az én, az első személyű tudatosság része, de mivel itt maradva veszélyes lehet számunkra, inkább a külvilágra, általában valaki másra helyezzük ki. Fontos tudni, hogy ilyenkor nem csak a negatívnak ítélt, hanem a pozitívnak tartott részeinket is elutasíthatjuk, és ezzel együtt másokra kivetíthetjük. Innentől nem én, hanem te vagy dühös, te vagy önző, te vagy nagyszerű ember, vagyis ezt a részünket áttoljuk első személyből második személybe.
Ha az érzelmeink túlságosan fenyegetővé válnak, teljes elutasításra lehet szükség, és az lehet a legbiztonságosabb megoldás, ha harmadik személybe száműzzük a fenyegető érzelmeket. Ilyenkor az árnyékunk valamiféle félelem, fóbia, düh, ingerültség vagy averzió formájában jelenik meg, és nem tudjuk, miért érezzük azt, amit érzünk.
Ilyen esetekben a meditáció legtöbb formája nemhogy nem segít, de akár még tovább ronthatja a helyzetet, mivel azt várják el, hogy ne azonosuljunk az élménnyel pont akkor, amikor arra lenne szükség, hogy újra azonosuljunk saját magunk és élményeink letagadott oldalaival. Mivel csak azt tudjuk elengedni, ami már a miénk volt, ezért az olyan meditációs instrukciók, mint a „figyelj meg minden élményt, és tudd, hogy a tudatosság szabad és független minden élménytől” nem fog működni a disszociált élményeink esetében. Ezt csak úgy lehet véghezvinni, ha előbb kapcsolatba kerülünk, azonosulunk a kitagadott énrészeinkkel és a sajátunknak tekintjük őket.
Összefoglalva: a disszociáció első személytől a másodikon át a harmadik személy felé tart, számokkal így írhatjuk le: 1-2-3. Amikor az árnyékkal dolgozunk, pont az ellenkező irányba, a harmadik személytől a másodikon át az első személy felé haladunk; innen a gyakorlat neve, a 3-2-1.

Árnyékmunka a gyakorlatban

Először válasszunk ki egy olyan személyt, vagy álombeli alakot, aki számunkra pozitív vagy negatív érzelmi töltéssel bír, de választhatunk valamilyen testérzetet is. Vegyük föl a következő három perspektívát és időzzünk benne 5-10-15 percet, vagy akár többet. A folyamat során kimondhatjuk, leírhatjuk azt, ami éppen előjön.

3 – Nézzünk szembe vele

Egyes szám harmadik személyben a lehető legélénkebben írjuk le az adott személyt, képet, érzetet. Lehetőségünk van teljességében, részletekbe menően felfedezni, ezt a számunkra zavaró dolgot, törekedjünk hát a minél pontosabb leírásra.

2 – Beszéljünk hozzá

Egyes szám második személyben elegyedjünk párbeszédbe a kiválasztott személlyel, képpel, érzettel. Így kapcsolatba kerülhetünk vele, közvetlen beszélhetünk hozzá, kérdéseket tehetünk föl neki. Például: Ki/Mi vagy te? Honnan jössz? Mit akarsz tőlem? Mit kell elmondanod nekem? Milyen ajándékot tartogatsz számomra? Majd hagyjuk, hogy választ kapjuk kérdéseinkre.

1 – Azonosuljunk vele

Most váljunk azzá a személlyé, képpé, érzetté, akit/amit éppen fölfedezünk. Lássuk a világot az ő perspektívájából, és így egyes szám első személyben beszéljünk a kiválasztott alakként, akivel azonosultunk és egyes szám harmadik személyben beszéljünk magunkról.
Nézzünk egy példát: Kata konfliktusba került a férjével. A 3-2-1 gyakorlatot végezve eljut az utolsó ponthoz. Itt azonosul a férjével, úgy látja a világot, mintha a férje lenne, és egyes szám első személyben beszél arról, milyennek látja Katát.
Végül elmélkedjünk azon, pontosan mi lehet az, amit kihelyeztünk magunkból, de valójában a miénk. Ha megtaláltuk, vegyük vissza, és ismerjük el, hogy ez is a részünk!
Készült az Integral Life Practice kiadványok felhasználásával



Az integrál szemlélet jövője


Az integrál szemlélet jövője
Merre tart az integrál szemlélet, és mi lesz a következő lépés?
Ken Wilber:  Azt gondolom, a legjelentősebb előrelépést az jelentené, ha az integrál fejlődési szintet elért emberek száma a teljes népesség 10%-át tenné ki – ma a populáció 3,4-5%-áról mondható ez el. Az emberek talán 23-24%-a sorolható a kulturális kreatívokhoz – de ők már 30 éve megjelentek – és a harmaduk akár azonnal csatlakozhatna az integrál szemléletűek táborához.
Ha a népesség kb 10%-a ehhez a szellemi élvonalhoz tartozna, az a teljes kultúra számára fordulópontot jelentene. Még ha csak 10% érné el az integrál tudatossági szintet, akkor is egyre inkább ez a szemlélet határozná meg a kultúra egészét.
300 évvel ezelőtt a népesség kb. 10%-a működött a spiráldinamika narancs (racionális elme, formális logika) szintjén, mégis bekövetkezett az amerikai és a francia forradalom, eltörölték a rabszolgatartást, megindultak a női egyenjogúsági mozgalmak és demokratikus országok jöttek létre – ezek a mélyreható változások egy nagy fordulat eredményei voltak. Az ötös szint, a racionális elme szintjének értékrendje határozta meg a kultúra egészét, pedig az emberek 90%-a még el sem érte ezt a fejlődési szintet. Az 1960-as évek vége felé kezdett kirajzolódni a tudatosság fejlődésének egy új szintje, a zöld pluralizmus, a kulturális kreatívok, és miután ő számuk is elérte a népesség 10%-át, elérkezett a polgárjogi, feminista és az egyre erősödő környezetvédelmi mozgalmak virágkora – mindez úgy történt, hogy az embereknek csak a 10%-a képviselte ezt a szemléletmódot, mégis meg tudták változtatni az egész kultúrát.
A hatodik, integrál tudatfejlődési szint elérésétől ugyanezt várjuk. Ha átlépjük ezt a 10%-os küszöböt, egy olyan kulturális fordulat részesei lehetünk, amilyenre még az emberiség történelmében nem volt példa. A múltban minden tudatossági szintről való továbblépéskor a spiráldinamika első emeletén belül történt az elmozdulás. Az integrál szint elérésekor viszont nem csak szintet, hanem emeletet is lépünk: a spiráldinamika első emeletéről a másodikra kerülünk. Ilyen még nem történt, ez tényleg egy komoly tudatosságváltozást jelent. Ha csak az emberek 10%-a eléri az integrál szintet, az az egész világra ki fog hatni. Legfőbb ideje annak, hogy a történelem során először szembenézzünk azokkal a globális problémákkal és katasztrófákkal, amelyeket az emberiség globális tudatosság nélküli, viszont globális szinten ható tevékenységei okoznak.
Tényleg az utolsó percekben vagyunk, a globális katasztrófák pillanatokon belül rajtunk üthetnek, mi meg itt állunk hiányosságokkal, több évtizedes lemaradással a tudatosságunk terén. A problémák globális szintű megoldásai még akadoznak, pedig a helyzet olyan, mint egy verseny: a globális katasztrófák bekövetkezte és a „globális szintű felnőtté válásunk” folyamata futnak versenyt egymással. Ezért a legjobban azt szeretném, hogy az emberiség 10%-a elérje az integrál tudatossági szintet. Természetesen nagyon örülök, ha ezek az információk az Integral Institut, az Integral Life, vagy más, az integrál értékek és célok mellett elkötelezett szervezetek révén ismertté válnak, de azt is vegyük figyelembe, hogy még nem áll mindenki készen ezeknek a befogadására.
Ha ma a hagyományos értékekről beszélünk, sokan úgy vélik, hogy igen, ők a hagyományos értékrendet képviselik. Ha a modern értékrendről van szó, szintén találunk olyanokat, akik ezzel azonosultak; és ott van még a posztmodern értékrend is: az emberek kb. 23%-a azt mondaná, ő posztmodern értékrendet követ. Aztán ha szóba hozzuk az integrál értékrendet, értetlenségbe ütközünk. Integrál? Az meg mi? Egy újfajta kommunizmus? Nem, nem kommunizmusról van szó, hanem az evolúció következő lépcsőfokáról. Láthatunk integrál vezető személyiségeket, mint Bill Clinton, Al Gore, és mások, akik az integrál elképzeléseket az integrál értékek mentén valósítják meg, de még így is messze vagyunk a 10%-tól, és eddig nem jött létre olyan magát integrálnak valló szubkultúra, amelynek tagjai egyetértenének abban, hogy ez mit is jelent. „Nahát, te is integrálos vagy? Persze, hogy tudom, mi az!” Ezért fontos lenne, hogy az emberek megtalálhassák egymást. A „közösség csodájával” könnyebb megtenni az ugrást a második emeletre, és nem kell tovább az első emeleten maradni. Ugyan az első emeletnek is nagyszerű vívmányai vannak, mégsem maradhatunk itt tovább: ez első emelet korlátai már fölé nőttek annak, amit az létrehozott. Várjuk és reméljük, hogy elérjük a második emeletet, és így a katasztrófákat megakadályozhatjuk. Ha mondhatjuk így, ezzel az imával térek nyugovóra minden este.
szerző: Ken Wilber
forrás: Integrales Leben


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése