2016. október 11., kedd

Parentifikáció

Parentifikáció



A parentifikáció a szülő és a gyerek szerepek felcserélését takarja, ahol a gyereknek a saját szülője szülőjeként kell viselkednie. A gyerek olyan, életkorát meghaladó feladatokat kényszerül ellátni, amelyek a szülők kötelessége kellene hogy legyenek. A felelősség aktív vagy passzív áthárítása gyakran személyiségzavaros, mentális beteg, vagy szenvedélybeteg szülőknél jelentkezik. Két nagyobb kategóriát különböztetünk meg: a fizikai és az érzelmi parentifikációt.
  • Fizikai parentifikáció: A gyerek a szülő vagy testvér fizikai szükségleteit elégíti ki. Ez lehet főzés, takarítás, bevásárlás, számlák kifizetése, a háztartás pénzügyi tervezése, a kisebb testvérek iskolába indítása, házifeladat felügyelete, gyógyszerek elosztása, beteggondozás, stb. Ez abban különbözik a gyerekekre kiosztott, nekik való házimunkától, segítségtől, hogy a valódi szülő áthárítja a felelősséget a gyerekére, és a feladat a gyerek érettségét meghaladja, vagy ha a feladatok minimális időt hagynak a gyereknek pl. a játékra, kortárskapcsolatra, tanulásra, vagy alvásra.
  • Érzelmi parentifikáció: A gyerek a házastárs, bizalmas barát, vagy közvetítő szerepébe kényszerül, és a szülő elsődleges érzelmi, vagy pszichológiai támaszává válik. Például a szülő a (gyakran ellenkező nemű) gyerekkel beszéli meg a párkapcsolati, lelki, esetleg szexuális problémáit, aki így a házastársat, vagy a terapeutát személyesíti meg. Ezt a fajta érzelmi parentifikációt érzelmi, vagy rejtett vérfertőzésnek, érzelmi erőszaknak is hívják. A testvérek érzékelik, hogy az egyikük szülői szerepbe kényszerült, és a saját problémáikat szintén elkezdhetik a parentifikált gyerekre pakolni.
A parentifikált gyerek általában az érzelmileg vagy fizikailag legérettebb gyerek, akit a szülő ezzel megfoszt a személyiségfejlődés, a játék, a barátkozás, a gyerekkor, vagy az alapvető szükségletek lehetőségétől. Mivel a gyerekek ösztönösen igénylik a szülők elismerését, a parentifikált gyerek általában igen komolyan veszi az új kötelességeit, és gyakran megtisztelve érzi magát, hogy felnőttként kezelik, esetleg önként még több felelősséget vállal. Mivel a szülői feladatok meghaladják képességeit, ezért a kudarc, a tehetetlenség, az alkalmatlanság érzése lassacskán mindent áthat benne és ez kamaszkorra általában depresszióba torkollik. A parentifikált gyerek súlyosan megszenvedi, hogy az érzelmi, vagy fizikai igényeit elhanyagolták, és sokszor emiatt megmagyarázhatatlan neheztelést, gyűlöletet, dühöt érez a szülő iránt, és nehezen alakít ki barátságokat a kortársaival, később pedig még bonyolultabbak számára a szerelmi kapcsolatok.
https://narciszgyerekei.wordpress.com/2013/11/21/parentifikacio


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése